Képzeld magadat a végtelenbe
Kérdés:
Ön azt mondta, hogy a Zohár olvasásának céljában három komponens lehet: 1) Minden amit a Zohárban olvasok bennem jelenik meg; 2) Úgy érzem, hogy a Zohárt a barátaimmal olvasom, és érzem is őket; és 3) Az egyesülés köztünk csak a Felső Fény hatására lehet. Hogyan lehetséges ezt a három célt szimultán és folyamatosan kezelni; melyiknek van proritása?
Válaszom:
A célnak mindhárom komponensből együtt kell összeállnia. Ahogy Baal HaSulam írja, az embernek mindig ahhoz a célbajutáshoz kell közel lennie, hogy „Izrael, a Tóra, és a Teremtő az egy”. Ha valaki kiszed valakit a többiek közül, akkor az eltér az útról.
Mi egy egyedi valóságról beszélünk, amit a Végtelen Világának nevezünk, ahol a Teremtő, a teremtmény, és a teljes univerzum minden tulajdonságával( a jó és a gonosz, a múlt, jelen, jövő, és minden, amit egyáltalán el tudunk képzelni) egy pontban van feltárva, ami a kapcsolat,és ami „adhéziónak” hívunk. Tehát nekem csak erről az állapotról kell gondolkodnom, állandóan azt érzem, mintha benne léteznék, és vágynék rá És minden interferencia, csak azért tárul fel nekem, hogy egyre inkább korrekten az adhézió pontjához irányítson, ahol mindentulajdonság kiegészíti egymást.
Ezért, a csoport, a Teremtő, a Zohár könyve , amit olvasok, én magam, és minden ami bennem történik együtt kerülnek a Végtelenbe. Csak egy valóságot akarunk feltárni, ami az egyetlen, ami csak létezik. Most éppen létezünk benne, de azért hogy feltárjuk, törekednünk erre a képre.
Minden fok és mindegyik állapotom ugyanaz a Végtelen. Csak akkor tárjuk fel, ha sokkal magasabb felbontásban és nagyobb pontossággal megyünk közelebb hozzá. Mindazonáltal minden fok ugyanaz a tíz Sefirot, amik jobban fel vannak tárva: egy szem magtól (egy pont) a teljes Partzufig.
A célnak abból a tényből kell állnia, hogy miden a végtelen állapotában van. Ahol én magam is létezem. Csak azt kívánom, hogy legyen tisztázva nekem, és hogy minden kis részlet nagyobb legyen és egészítsék ki egymást, úgy hogy a Tertemtő, minden állapot és én úgy legyünk feltárva, mint egy egész. Minden ami szükséges, az erőfeszítés, és akkor ő eljön. Nem kell azon gondolkodnunk, hogyan kössük össze az összes komponenst. Ellenkezőleg nekünk meg kell próbálnunk a végső, tökéletes képet látni, ahol létezünk.
A Körbevevő Fény abból a képből jön, amivel kapcsolatba szeretnénk kerülni. Ez pontosan az, amire szükségünk van ahhoz, hogy megkapjuk a kinyilatkozást. Minden eltérés a kép egyedi komponenseihez képest, felébreszti a Körbevevő Fényt.
Törekednünk kell arra, hogy megtanuljuk ahogy Baal HaSulam írja a 155. bekezdésében a “ Talmus Eser Sefirot bevezetőjében.” –ban. Megtanulni annyit jelent, mint elérni az adhéziót, ugyanazzal a képpel, amit most el próbálok képzelni. Mit írva van, „most Ádám megismerte a feleségét Évát”
