A végtelenre emelkedve a szeretet lépcsői mentén
Ha mi adakoznánk a Teremtőnek a nekünk küldött vágya alapján, akkor a szeretet lehet-e felszínesebb, mint ez? Lényegében szeretjük Őt, hisz Ő teremtett minket úgy, hogy szeressük. A szeretet csak úgy lehetséges, ha a vágy belőlünk származik.
Ezért nem volt olyan vélemény, hogy készen, a szeretet iránti vággyal teremtsen minket, mert ez gusztustalan lenne. A szeretetnek teljesen hitelesnek kell lennie a gyökereiben, abszolút öntudatlanul és függetlenül a kapott élvezettől.
Hogy tudjuk elérni ezt az abszolút, tiszta és örök szeretetet, amely teljesen önzetlenül nem kér semmilyen jutalmat? Hogyan érheti el a teremtmény ugyanazt az attitüdöt a Teremtő felé, amilyen Neki van őfelé. Ez a vágy, az adakozás szükségessége áltank kell, hogy kifejlesztve legyen. Ebben fekszik a mi teljes fejlesztésünk ettől a világtól a Végtelenség Világáig, hogy elérjük a szeretet szükségét..
Mivel ezt magunkon belül fejlesztjük ki, ez a szeretet iránti szükséglet nem tűnik el Kitartunk ezen a hiányon, hála annak akiket szeretünk és akiknek adakozunk. Ezért a spirituális edény soha nem lehet túltöltve. Nem lehet töltve, mi főleg felülről fedezzük őt, ahogy írva van: „ A szeretet elfedi az összes bűnt. A fedés aktusa csak növeli a hiányt. Lefedjük őt, de folyton nő, folytatva a ragyogást egyre fényesebben és fényesebben.
Ezért a folyamat, aminek alávetjük magunkat nem lehet más, mint amit eltartunk a végső céltól. Valóban , ha a Teremtő kölcsönös szeretetbe akar vinni minket, ugyanaz a szeretete van Neki velünk szemben, hisz nincs más választása. A teljes spirituális létra fel lett állítva a végponttól az út kezdőpontjáig nekünk, és folytatni kell utazásunkat az úton a végéig.
ft
