Hiány hiány nélkül
A hozzám intézett kérdés:
Hogyan érezhetek én mégis hiányt, amikor adakozok, miközben a hiány nem létezik a Teremtőben?
Válaszom:
A Teremtői vágy az adakozásra, a teljességből jön. Azonban ha mi teremtmények akarunk maradni, és különbözni lenni a Teremtőtől, az adakozás bennünk nem a teljességből származik. Ezért a szükségletünk az adakozásra, a hiány érzéséből kell, hogy jöjjön.
De azért a szeretet igénye a hiány érzésének az alapján nem jó, amikortól úgy tűnik, én azért akarom szeretni Őt (Teremtőt), hogy egy jobb szituációt teremtsen nekem. Ezért ki kell építenünk magunkban egy igényt, ami nem a hiányon alapul, hanem a lényegesen természetünk felett levő adakozásra irányul. Így a kapni akarás vágya megmarad bennem, de felette ki kell építenem az adakozás vágyát.
A Teremtő teljes, és a szeretete a teljességből származik. A teremtményi szeretet nem jöhet a teljességből, akkor viszont milyen szeretet ez? A személynek el kell érnie a „hiány hiány nélkül” érzését, ami egy „dupla edényt” jelent (vágyat) azért, hogy a mi szeretetünk hasonlóan a teljességből érkezőnek tűnjön. Akkor a szeretetünk igazán tiszta lehet.
Az egész folyamatot a végső állapot determinálja – az egyetlen állapot, ami létezik, és amit a Teremtő megteremtett. Bár velünk viszonyba, ez állapotok sorrendjén át ereszkedve kerül, ahogy egy szőnyeg tekeredik le a felénk vezető lépcsőn.
