Utazás Rabbi Shimonnal
A hozzám intézett kérdés:
A Zohár szerzői miért ismételték és magyarázták ugyanazokat a dolgokat újra és újra? Nem elegendő az alapokat elmagyarázni, és azután tovább menni? Miért írtak olyan sokat olyan dolgokról, amelyek már teljesen érthetőek a számunkra, például hogy minden elem négy részből áll, megsokszorozódva a három vonal által, amely végső soron összeadódik tizenkét résszé?
A válaszom:
Az ismétlések által a Zohár szerzői egy lehetőséget adnak azoknak, akik már birtokolják a szűrőt és a spirituális edényeket (Kelim) végrehajtani azokat a műveleteket, amik le vannak írva a Könyvben, amiért azt egyáltalán megírták.
A személy, amikor feltárja ezeket az akciókat és végrehajtja azokat, ez idő alatt Rabbi Shimonnal van együtt, amikor az, a Zohárt írta. Az idő ismeretlen a spiritualitásban, tehát az olvasó kapcsolódik a szerzőhöz, vezeti a kezét, ahogy egy gyermekét tartja egy felnőtt, és együtt mennek tovább.
Rabbi Shimon vezeti a személyt, megmutatja és elmagyarázza neki a cselekedeteket, tulajdonságokat, egyiket a másik után, ismételve a cselekedeteket különböző helyzetekben újra és újra. Miért? Azért, mert minden alkalommal, nekünk korrigálni kell egy természetes tulajdonságunkat, a kapni akarásra irányuló vágyainkon belül.
Számunkra láthatóan ez már elegendő; hány alkalommal megyünk végig ugyan azokon a dolgokon? Azonban, mi egyszerűen vagy nem tudjuk, vagy nincs hozzá érzékelésünk, hogy lássuk, ezek a dolgok tényszerűen nem is azonosak. Nevek, címek, azonosnak látszódhatnak, de minden alkalommal egy új belső definíciót képviselnek. Ezért, nekünk egyszerűen együtt kell haladnunk a Zohár szerzőivel, megpróbálni kapcsolódni hozzájuk, amennyire csak képesek vagyunk, hogy sokkal jobban megérthessük, hogy mi történik.
kn
