A kérdés, ami választ vár
Baal HaSulam írja a “Bevezetés a tíz sefirot tanulmányozásába” 2. bekezdés:: “Van egy híres és fájdalmas kérdés, amit mindenki kérdez a földön: Mi az értelme az életünknek? A kérdés félre tesz miden más kérdést és kétséget a Kabbala tanulmányozását illetően, miután az életünk évei oly drágák nekünk, és annyi fájdalmat és szenvedést okoznak. Az életünk egyszerűen elkerülhetetlen véget ér? Ki élvezi őket, és kinek hozok én élvezetet.
Látjuk, hogy életünk minden haszon és eredmény nélkül ér véget. Minél több humanitást fejlesztünk ki, annál világosabban értjük ezt. Ezért csalódás és depresszió a legfontosabb problémák ma a világon.
Sok ember generációkon keresztül próbálta megválaszolni ezt az örök kérdést, de ez még mindig előttük áll minden erejével és keserűségével, elővigyázatlanul megfogva miket, égetően az eszünkben, és szégyellve minket a szeméttől. Mindenesetre ez a kérdés kitörli a mi nagy „Énünket”, és az ember nem tud hozzájárulni ehhez, mert ez a lelke gyökerét érinti. Ha ez nem a mi örök lényegünket érinti, mi meg tudunk lépni ettől a kérdéstől, rombolva az eszünket drogokkal és antidepresszánsokkal. Mindazonáltal, az életünnk értelméről szoló kérdés nem tartozik a korporeális létezésünk éveihez.
A kérdés „Miért lettem teremtve?” az én belsőmből jön, és a kezdeti gyökeremhez vezet, amiből megtudhatom a létezésem értelmét. De mostanság, eljutottunk ahhoz, hogy legyőztek, gondolatok nélkül, belelesve az élet során eszközölt adás jól ismert csapdájába.
Megpróbáljuk becsapni magunkat minden lehetséges módon, de egyre nehezebbé válik a sémák mentén létezni: születés, iskola, egyetem, munka, gyerekek, öregkor és halál. Nincs választásunk, hogy megoldjuk ezt a kérdést, be kell kapcsolnunk a környezetet, ami segít elfelejteni és elrejteni az élet értelmére vonatkozó kérdéseket, egy olyan környezettel, ami segít megvilágítani azt, és megválaszolni azt olyan gyorsan ahogy csak lehet.
