Ön gazdag, vagy szegény?
A Zohar, “VaYikra (Az Úr hívása),” fejezete 129-es szakasz: …A szegénység felajánlása a legfényesebb: két teknősgerle vagy két fiatal galamb. És ha nem, ö hoz egy kis lisztet és így meg van bocsájtva. Abban az időben ki van jelentve és mondva: „Az Ő (a Teremtőnek) számára nem megvetett, vagy gyűlölt a szegénység alázatossága”, mivel a szegénység felajánlása a legdicsőítőbb.
Ez a beszéd arról szól, hogy a személy, a vágy (Aviut) milyen szintjével tud dolgozni, az adakozás érdekében. Hogy a személy kapni akarásra irányuló akaratának mértéke feltáruljon a saját maga számára, részt kell a folyamatban vennie, A vaskosabb, durvább vágyak, amennyiben képes velük az adakozás érdekében dolgozni, akkor a személyt gazdaggá teszik, és így is hívjuk. És ha a személy csak a kisebb, gyengébb kapni akarásra irányuló vágyait tudja megragadni, és hordozni, mint áldozat, hogy ez közelebb vigye a Teremtőhöz, akkor őt szegénynek hívjuk.
Az “áldozat” (Korban) szó, a “közelebb vinni” (Lekarev) szóból származik. Egyezésben azzal, hogy melyik részét a kani akarásra irányuló vágyaiból viszi közelebb, a Teremtőhöz, az adakozás érdekében való felhasználáshoz, ez alapján hívjuk a személyt gazdagnak, vagy szegénynek. A gazdagság közelebb és többet visz, a szegénység kevesebbet; mindegyik mértékét az adja meg, ahogy a személy képes a kapni akarással az adakozás érdekében dolgozni. “Áldozat” a neve, azoknak a kapni akarásra irányuló vágyaknak, amelyeket ezt megelőzően arra használtam, hogy kapjak, de most ezek visznek közelebb a Teremtőhöz, és eközben transzformálódnak kapni akarásból, adakozásba. Az új kapni akarás következtében, közelebb kerültem a Teremtőhöz, és megtettem egy lépést előre a létrán tapadás elérésére a Teremtővel.
