Ragyogjon a Fény
A hozzám intézett kérdés:
Az adakozás, egy cselekedet, vagy egy vágyakozás adni valamit?
Válaszom:
Mit adhat valaki a Teremtőnek, ha nem szenved hiányt semmiben, kivéve, hogy a viszonyulásunk felé irányuljon? Neki még erre sincs szüksége. Az egyetlen dolog, ami valóban hiányzik a Teremtő számára, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Ez fog élvezet okozni a számára. Miért? Azért, mert akkor mi a legkényelmesebb állapotunkban létezünk. “De én nem akarok, a legkényelmesebb állapotban létezni, én csak az adakozásra akarok gondolni!” – mondhatja ön. Amikor azonban az adakozásra gondol, akkor valójában azon gondolkozik, hogyan érhetné el, a legkényelmesebb létezési állapotot.
Ami önt motiválja, az alapvető. Ha ez a Teremtőnek való adás, a Teremtőért, akkor ön eléri a tökéletes állapotot, vagy ha ez a tökéletes állapot, az ön vágya, mert ez a legjobb, amit adhat a Teremtőnek, mint ellenszolgáltatást? Miért dolgozik ön?
Nem tud akarni adakozni, ennek a felismerése nélkül. Ha van ez a vágya, akkor ki kell elégítenie. Az adakozás cselekedete, és az adakozás vágya, ugyanaz. A spirituális világban, nincs fizikai cselekedet. Az adakozni akarás elérése, a mi valódi feladatunk. Csakugyan, mit adhatunk mi a Teremtőnek? Ez csak az adakozni akarás lehet az irányába.
Felfedezzük a Hochma Fényét. Ezzel a fénnyel kapcsolatban kit kell felfedeznünk, a teremtményt, vagy a Teremtőt? A Hochma Fénye tölti be az egész rendszert. Csak önmagát fedezheti fel, vagyis az ön saját érzékelését, az adakozás és a végtelenné válás élvezetének érzete által. Ön akarata (Kli) az egyetlen dolog, ami változik.
“Adakozó vagyok a Teremtő felé.” Mit tud ön adakozni? Hiányzott a Teremtő számára a Fény ezt megelőzően, de most megkapja öntől? Ön valójában a hozzáállását adhatja. Az ön hozzáállását a Teremtő felé, cselekedetnek hívjuk. Az ön akarata van cselekedetben. Bár ezt az akaratot be kell teljesíteni. Különben ez nem tekinthető akaratnak.
A vágy négy állomáson át fejlődik ki. Akkor kétségtelenül, a negyedik állomásból visszaverődő Fény eléri a Ketert, és ez adakozás. Azonban, hol van az adakozás a Keterben? Valaki érzi, hogy adakozik a Teremtő felé, és ez elég. A teremtőnek nincsenek vágyai (Kelim) sem a kani, sem az adományozni akarásra. Egyik sincs Neki.
Amikor már ön azt érzékeli, hogy adakozik a Teremtőnek, ez a Teremtő „élvezete” mert akkor Ö önben, belül van. Ekkor az ön számára megengedett a Fény ragyogása.
