Dr. Michael Laitman

A „piszkos” szűrők, amik homályba borítják a valóságunk látképét

Egy olyan rendszerben létezünk, amit az egyedüli teremtménynek, Léleknek, vagy Ádámnak hívunk. Ezt a rendszert a Teremtő alkotta meg. Maradandó kötelékekkel vagyunk összekapcsolódva ebben, mint a szervek a testben. A kölcsönös kapcsolatunk kitöltekezik a rendszer életével: a Fénnyel. A rendszert Végtelen Világnak hívjuk, mert minden határtalan benne és tökéletes.

A Végtelen Világban minden rész a szeretettel van összekötve és meg van töltekezve a Végtelen Fénnyel. Viszont a Teremtő ezt a végtelen világot csökkentő szűrőkkel fedi el, egyiket a másik után, mintha mindent elrontott volna. Ez hasonló egy olyan rajzhoz, ami önmagában szép, de egy koszos műanyag bevonat elrontja a képet. Ekkor, járulékos egymás utáni felületekkel, a műanyag burkolat 125 szintjén keresztül, az eredeti kép piszkosabbnak tűnik. Ez az a 125 szint, ami az adományozás tulajdonságait csökkenti, és a szeretetét, ami összekapcsol minket a Végtelen Világ rendszerében.

A legkülső szinten helyezkedünk el, és egyáltalán nem figyeljük meg az előzetes szinteket. Így a rétegünkön belül, a kapcsolat rendszere teljesen össze van rombolódva. Ahelyett, hogy a szeretetet éreznénk, ami a Végtelen Világhoz köt minket, gyűlöljük egymást, nem fogjuk fel a kölcsönös kapcsolatot, el vagyunk választva, meg vagyunk osztva és össze vagyunk törve. Ebből a legalacsonyabb állapotból, a Teremtő szeretne minket visszavinni a legelsőhöz, ami meg van világítva és jó, így az összes szinten keresztül, szűrőkön és világokon át (a „világ” szó héberül Olam, ami elzártságot jelent) visszatérünk a Végtelenbe.

Ennélfogva a Teremtő hív és felébreszt minket. Előzetesen kifejlesztette az egoizmusunkat, és így jobban meg tudunk érteni, és az életünket jobban irányítjuk. Viszont amikor bizonyos érettséget elérünk, a Teremtő minőségben kezd el minket előrevinni. Nem elég nekünk, hogy a növekvő egoizmusunk által lépjünk előre. Most hasonlóvá válunk a Teremtőhöz a tulajdonságainkban, hogy megkapjuk az egyező formát és vágyat, és ne csak műveljük azt, mint az előzetes történelmünk során tettük. Ezért olyan különleges a fejlődésünk jelenlegi szintje.

Azzal, hogy erőfeszítést teszünk, hogy a legbelsőbb réteg felé közeledjünk, azzal hogy erősen összekapcsolódunk, magunkra vonjuk a Teremtő Fényét, ami úgy ragyog ránk a távolból, mint a Körülölelő Fény (Or Makif). Korrigálódunk annak érdekében hogy szeretet és adakozás működjön közöttünk.

cst

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 1,548 seconds.