Dr. Michael Laitman

A „piszkos” szűrők, amik homályba borítják a valóságunk látképét

Egy olyan rendszerben létezünk, amit az egyedüli teremtménynek, Léleknek, vagy Ádámnak hívunk. Ezt a rendszert a Teremtő alkotta meg. Maradandó kötelékekkel vagyunk összekapcsolódva ebben, mint a szervek a testben. A kölcsönös kapcsolatunk kitöltekezik a rendszer életével: a Fénnyel. A rendszert Végtelen Világnak hívjuk, mert minden határtalan benne és tökéletes.

A Végtelen Világban minden rész a szeretettel van összekötve és meg van töltekezve a Végtelen Fénnyel. Viszont a Teremtő ezt a végtelen világot csökkentő szűrőkkel fedi el, egyiket a másik után, mintha mindent elrontott volna. Ez hasonló egy olyan rajzhoz, ami önmagában szép, de egy koszos műanyag bevonat elrontja a képet. Ekkor, járulékos egymás utáni felületekkel, a műanyag burkolat 125 szintjén keresztül, az eredeti kép piszkosabbnak tűnik. Ez az a 125 szint, ami az adományozás tulajdonságait csökkenti, és a szeretetét, ami összekapcsol minket a Végtelen Világ rendszerében.

A legkülső szinten helyezkedünk el, és egyáltalán nem figyeljük meg az előzetes szinteket. Így a rétegünkön belül, a kapcsolat rendszere teljesen össze van rombolódva. Ahelyett, hogy a szeretetet éreznénk, ami a Végtelen Világhoz köt minket, gyűlöljük egymást, nem fogjuk fel a kölcsönös kapcsolatot, el vagyunk választva, meg vagyunk osztva és össze vagyunk törve. Ebből a legalacsonyabb állapotból, a Teremtő szeretne minket visszavinni a legelsőhöz, ami meg van világítva és jó, így az összes szinten keresztül, szűrőkön és világokon át (a „világ” szó héberül Olam, ami elzártságot jelent) visszatérünk a Végtelenbe.

Ennélfogva a Teremtő hív és felébreszt minket. Előzetesen kifejlesztette az egoizmusunkat, és így jobban meg tudunk érteni, és az életünket jobban irányítjuk. Viszont amikor bizonyos érettséget elérünk, a Teremtő minőségben kezd el minket előrevinni. Nem elég nekünk, hogy a növekvő egoizmusunk által lépjünk előre. Most hasonlóvá válunk a Teremtőhöz a tulajdonságainkban, hogy megkapjuk az egyező formát és vágyat, és ne csak műveljük azt, mint az előzetes történelmünk során tettük. Ezért olyan különleges a fejlődésünk jelenlegi szintje.

Azzal, hogy erőfeszítést teszünk, hogy a legbelsőbb réteg felé közeledjünk, azzal hogy erősen összekapcsolódunk, magunkra vonjuk a Teremtő Fényét, ami úgy ragyog ránk a távolból, mint a Körülölelő Fény (Or Makif). Korrigálódunk annak érdekében hogy szeretet és adakozás működjön közöttünk.

cst

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,137 seconds.