Korrekció három vonalban: Egy magasztos, kiegészítő kompromisszum
”Előszó a Szulám Kommentárhoz”31-es rész, 32: …A jobb vonal a Hasszadimhoz tart, és le akarja nullázni az Or Hochmát a bal vonalban, és az Or Hasszadimot akarja meghagyni. Ezzel ellentétben a bal vonal, ami az Or Hochmához tart, le akarja nullázni az Or Hasszadimot a jobb vonalban, hogy csak az Or Hochmát hagyja meg. Amiatt a vita miatt egyik sem ragyog, mivel az Or Hasszadim a jobb vonalban hiányolja az Or Hochmát, mint egy Guf a Ros nélkül, és az Or Hochma a bal vonalban teljes sötétségben van, mert az Or Hochma nem tud ragyogni a Hasszadim nélkül.
És nincs korrekció erre a vitára, csak a középső vonalon keresztül, amit az alsó alakít ki és a MAN-ért odaemelkedik, a középső vonal formájában. A Felső Fény Zivugot készít… és ez a bal vonalat arra kényszeríti, hogy egyesüljön a jobb vonallal.
A két vonal, a bal és jobb, felülről van elkészítve számunkra, de a középső vonalat nekünk kell elkészítenünk. Mi emeljük fel a kérésünket (MAN) az ernyőért, és azért, hogy elérjük a korrekciót: A bal és jobb vonal összetalálkozik, kiegészítik egymást, és kompromisszumot érnek el. Ezt az illető szabad akaratával kell megtennie. Egy személy a bal és a jobb vonal létező, mechanikus rendszerére kapcsolódik, és új minőséget hoz létre, ami nem létezett azelőtt: a vágyat, ami hasonló a Teremtőhöz.
Az a hit az értelem felett, a vágy ami teljesen független attól, akármi is történik. Nem aggódom a bal vagy a jobb vonal miatt, sem a Hasszadim sem a Hochma miatt; az egyetlen célom, hogy egysére lépjek a Teremtővel. Ebből az okból kifolyólag nem tekintek erre, mint kompromisszumra (egyik vonal nem tudja lenullázni magát a másik előtt), inkább úgy látom, hogy ez eszköz arra, hogy egységet érjek el. Ezért lehetséges a kompromisszum.
Ez hasonló ahhoz, mint amikor két embernek nagy vitája van egymással és képtelenek a véleményüket megváltoztatni. Viszont nincs olyan szándékom, hogy egyesítsem vagy kibékítsem őket. Sokkal magasztosabb célom van, valami magasabb állapot elérése. Így ezt teszem mindkét vonal erőit kihasználva.
Egy célt tűzök ki mind felé: hogy magamat a Teremtőhöz hasonlatossá változtassam és összeolvadjak Ővele. Ebben az esetben a két vonal össze tud olvadni és ki tudják egymást egészíteni mert tökéletességet éreznek ezzel a céllal való kapcsolatban. Egyik sem éri el, amit akar; viszont a célért való közreműködésük lenyugtatja őket.
A középső vonal értük ragyog. Kicsi hozzájuk képest, de eléri a Teremtő tökéletességét. Ez egy magasabb tökéletesség, mint amit egyedül tudnának elérni mert ez a tökéletesség a Teremtővel való egybeolvadásból származik.
