Kit nevezhetünk teremtménynek?
A hozzám intézett kérdés:
Mi az a teremtmény, amiről a Kabbala beszél állandóan? Mi teremtmények vagyunk, vagy nem? Mi tesz valakit teremtménnyé; ez egy speciális vágy, vagy állapot? Például, egy tehén, macska, vagy kutya az teremtmény vagy nem? Ezek létezőnek látszanak, még sincs szabad akaratuk, tehát azt hívjuk teremtménynek, akinek nincs szabad akarata? Ha így van, akkor úgy látszik, egy darab fémet is teremtménynek hívunk. Ha a teremtmény valami, aminek van szabad akarata, akkor mi teremtmények vagyunk? Talán a teremtmény kizárólag az, aki tud a Teremtő létezéséről, kommunikál vele, és közös adakozásban van Vele? Más szavakkal, a teremtmény az nem más, mint a hasonlóság mértéke, a Teremtőhöz?
A válaszom:
A Teremtő és a teremtmény együtt léteznek, egy vágyban. A teremtmény adakozik a Teremtő felé, a Teremtő pedig a teremtmény felé. A Teremtő és a teremtmény egyaránt döntéseket hoz. A teremtmény létezik, ha érzékeli a Teremtőt; a teremtmény az alacsonyabb vagy magasabb fokozata a Teremtő érzékelése mértékének, ami a hozzá való hasonlóság mértéke is. A teremtmény nem egyszerűen egy ellenőrizhető robot, a Teremtő törvényeinek végrehajtására.
Ebből az okból következően, a teremtmény elkezdi egyesíteni a Malchutot a Binaval, amikor a Malchut felemelkedik a Binahoz és kényszeríti, hogy nyissa meg, vagy zárja le magát. Ez jelzi, hogy valaki, a Teremtőn kívül cselekedetet hajt végre.
Ezért egy független teremtmény, aki szemben áll a Teremtővel, események teljes sorozatán át születik meg. Ez nem olyan egyszerű, elfogadni a a szeretet kényszerét a Bina adakozásából, vagy erőt gyűjteni, az egoizmus visszautasításából. Igyanolyan nehéz felemelkedni a Binához, megszorítani, és mondani: „Ne adj nekem semmit, képtelen vagyok elfogadni önmagamért.”
Kapni akarok; de már nem vagyok rá képes, mert ez spirituális értelemben megöl engem. Ha én kapok, megszűnik a függetlenségem, meghalok, mint teremtmény. A Felsőnek minden rendelkezésére áll, amit én akarok, de azt kérem tőle, hogy ne fedje fel magát, és ne adjon ide nekem mindent. Megszorítom őt, a magam vonatkozásában, tehát nem ad nekem semmit.
Csak az után, hogy megszorítom a Felsőt, vagyok képes elkezdeni fokozatosan felfedni magam, az Ő irányába. Önmagam által irányítom a Felülről érkező Fényt meghatározom a módját, a mennyiségét, és a megkapásának a feltételeit. A sokoldalú kitöltés megszerzésével a teremtmény formáját szerzem meg, ami a Teremtőhöz való hasonlóságom tulajdonképpen.
Nem tudom ezt egyedül megtenni. Össze kell gyűjtenem a csoporttól érkező vágyakat, a Reformáló Fénytől érkező erősségeket, és a Fény lehetővé teszi számunkra a hasonlóságot a Teremtővel.
