A legnagyobb jutalom, ha nem látjuk azt
Nagyon hálásaknak kellene lennünk a Teremtő felé az rejtettségért. Enélkül állatok maradnánk, folyamatosan olyan örömöket hajkurászva, amik feltárulnak nekünk.
A rejtettség segít nekem a sötétben maradnom, még akkor is ha ez kellemetlen, felépítem magam a rejtettségen keresztül. Ezért nehéz látni, hogy helyesen lépünk-e előre, vagy a cselekedeteinket jutalmazzák-e. A jutalom az, hogy rejtettségben járhatunk és az adományozás cselekedeteit hajthatjuk végre. A legjobb jutalom ha nem látunk ezért jutalmat.
Egyébként nem kövünk ki a Teremtő parancsai alól. Csak a rejtettségben lehetünk látszólag nem az Ő uralma alatt. Figyel minket, és megadja a lehetőséget, hogy feltárjuk Őt és a cselekedetei nagyságát a rejtettségben, ami a Végtelen Világ megszorítása után keletkezett.
Nem kérdezzük a feltárulkozásról. Ez azt jelentené, hogy az ember, akit a természetes törekvése hajt, szeretne visszatérni az állati állapothoz. Tudni a legrosszabb dolog, ami történhet velünk. Ha elérjük a „hit az értelem felett” tudását, akkor az új tudásunk az adományozás és nem a megszerzés tulajdonságaiban lesz. Ez már egy isteni tudás.
Viszont először egy megszorítást kell tennünk, hogy átmenjünk a másik térfélre, és egy új tudást tárjunk fel, ami nem volt meg számunkra azelőtt.
