A nagy szobrász élő teremtménye
A Zohárban a VaJigas (Akkor Júda megjelent) fejezet 129-es pontja: amikor az égboltok és az állatok, azaz a Nukva korrigálva van és minden egy Merkavában van ezért az emberért, a Zeir Anpinért, írva van ”és József elkészítette a Merkaváját [szekér, szerkezet], és felment, hogy találkozzon Izraellel, az apjával, Goshenben.” Ez egy Cádik [igaz], a Jeszod de ZA, amit „igaz Józsefnek” hívnak, aki kötődik és nem kötődik a Merkavájához, a Nukvához, az égboltokkal és az állatokkal.
Itt a Zohár a vágyról beszél, amit a Teremtő teremtett, ami elkezd hasonlítani Őrá, az Ő cselekedeteire. A Teremtő a forrás, ami megmutatja az élvezet vágyát (amit Ő teremtett) és a cselekedeteit rajta. A Teremtő hatással van a megszerzésvágyra számos módon, és ezeknek a formáknak a felfogásával a vágy elkezd belőlük kifejlődni.
A vágy a Teremtő cselekedeteit hat különböző irányból fogja fel (az égtájak plusz felt és lent), ahogyan változatos színeken, ízeken, illatokon, hőmérsékleteken…stb. keresztül is. Lényegében a Fény ami a Teremtőtől kiárad, hatással van az élvezetvágyára és bizonyos benyomásokat kap meg.
A tapasztalt érzeteknek megfelelően, a vágy különböző nevekkel írja le ezeket a benyomásokat, és változatos formákban határozza meg őket. Ez a jelenség nem létezik az élvezetvágyon kívül mivel képtelenek vagyunk valamit a vágyainkon kívül megfigyelni. Például mondhatjuk, hogy itt egszerű Körülölelő Fény van; viszont csak akkor tudunk bizonyos jelenségről beszélni amikor már a vágyon belül léteznek, amikor a vágy érzékeli őket ilyen vagy olyan módon.
A Zohár elmagyarázza a rendszerek felépítését, és letisztázza, hogyan gyakorol benyomást az élvezetvágyra a Fény és hogyan határozza meg a vágy szerkezetét. Mindig, amikor a vágy egy benyomást kap a Fénytől, különleges alakot kap, így a Fény többféle lenyomatot hagy rajta. Az élvezetvágy olyan mint egy élő szobor, belső és külső formák és rendszerek tömkelegével együtt.
Ezért van, hogy a teremtmény egy szélsőségesen összetett rendszert reprezentál, ami a Fény rajta való hatásából ered. A Teremtő közvetlen hatása a teremtményen azt jelenti, hogy a teremtmény átmegy az Ő összes cselekedetein és formákat nyer a rendszernek megfelelően „Fentről lefelé”, ami közvetlenül a Teremtőtől érkezik.
Egy ellentétes cselekedet is van, amikor a teremtmény azt mondja: „Állj! Innen egyedül én működtetem a rendszert. Hasonló akarok lenni Hozzád. Elég volt. Megkaptam a Resimók benyomásait, és most függetlenül szeretnék dolgozni. Szeretném működtetni a rendszert, amit Te nyomtál belém, olyan módon, ahogyan Te teszed azt. Szeretnék adományozó lenni, mint Te. Adni akarok Neked!” Ezt úgy hívják, „munka alulról Felfelé.”
