A nappal az estével kezdődik
Kérdés:
Honnan tudhatom, hogy a Fény útja által, és nem a szenvedés útja által fejlődöm?
Válaszom:
A Fény útja követésének a legbiztosabb jele, az öröm. Írva van:”az öröm, a jócselekedetek eredménye.” Ha összekapcsolódom a többiekkel, mindig része vagyok, egy egészséges, közös „testnek”, és megkapom tőlük az erőt és az inspirációt. Ők folyamatosan keringenek a kollektív szervezetünkben, áramolva egyikünktől a másikig; ezért, nem bukhatok el, vagy lehetek csalódott. Még csak fáradságot sem érezhetek! Biztos, néha érzek testi fájdalmat, de soha nem fogok mentális fáradságot érezni.
Fenntartom az új vágyak megkapását, és kitöltését a többiektől, mert ez tőlük áramlik felém, és fordítva is így van megállíthatatlanul. Tehát ebben a környezetben a személy számára megszűnik a magasabb és alacsonyabb állapotok közötti hullámzás érzete. Számára minden egy egységben jelenik meg.
Tény, a nap, az estével kezdődik, azonban nem úgy érzékelem ezt, mint sötét éjszakát. Azt érzem, ez a felkészülésem a következő spirituális lépésemhez. Tudom, szükségem van az étvágyam növelésére, és éhséget kell éreznem annak érdekében, hogy még érzékenyebbé váljak a spiritualitás érzékelésére.
Ez a fajta éjszaka, nem az általunk elképzelt sötétség. Ez a sötétség az egoizmuson belül. Ez, az edény (Kli) megkonstruálására fordított idő. A földi életünkben ágyba bújunk éjszaka, a spirituálisban azonban szorgalmasan végezzük a munkánkat. Mi dolgozunk önmagunkon, teremtjük és építjük önmagunkat. Olyan ez, mintha éjszaka összeszereltük volna az autónkat, és reggel utazunk vele. Ne gondoljuk, hogy a spiritualitás éjszaka során, egy álom elszeparál bennünket a valóságtól. Mi megtörjük az előző valóságot egy új valóság elérése érdekében. Ezt az „értelem feletti hit” segítségével építjük fel.
Éjszaka történik meg, az Abba ve Ima (az apa és az anya) Zivug-ja (összeolvadása, párosodása), hogy teremtsen egy új vágyakat Edényt (Kelim-et). Dolgoznom kell a sötétségben, elrejtenem a belőlem származó előző vágyaimat (mivel nincs szükségem rájuk többé, és emelkednem kell az új spirituális szintre) Ez elrejti előlem az új vágyakat is, tehát nem tudom megtalálni, magamhoz kapcsolni őket, és megérteni, hol vannak, és miért?
Ez hasonló ahhoz, amilyen módon a gyermekeinkkel játszunk. Először elkészítjük a játékot a számukra, de később nekik kell játszaniuk vele, önmagukkal. Összeválogatjuk a különböző részekből álló játékot (pld kockák) nem egy egyszerű, egy darabból állót, mert azt akarjuk, hogy a gyerek rakja maga össze újra. Az éjszakai spirituális munkánk ezzel megegyező.
Ezért az az ember, aki szorosan kötődik a környezetéhez, nem szeparálódik a spirituális úton, amikor elbukik. Hanem meglátja hogy, egy lehetőséget kapott a munkára és arra, hogy megtapasztalja a változást, mint egy gyermek, akit a természet lágyan nyom a növekedésre. Tehát ezáltal ő szereti ezt az építőjátékot, és azt is hogy újra és újra összerakhatja azt.
Továbbá, ha a környezet szeretettel nyom bennünket erre a játékra – ahogy a természet a gyermeket – azt fogjuk érezni, hogy egy csodálatos utazáson vagyunk. Azonban ha a környezet nem kínálja ezt az inspirációt, mi nem akarunk játszani, pontosan úgy, mint a beteg gyerek akiben nincs meg a vágy arra hogy játsszon, és lemarad a fejlődésben.
