Van láthatatlan elrejtés bennem?
Teremtő elérésének ideje elérkezik, kissé megnyítja magát a számunkra, megmutatja nekünk a jóindulatát. Később, a Teremtő növeli az egoizmusunkat, és ez azt okozza, hogy úgy érezzük, Ő nem jó hozzánk. Ezen a módon a Teremtő meghív bennünket a saját egoizmusunk fölé emelkedésre, és annak beismerésére, hogy Minden jó; és az egoizmusom az, ami rossznak érzi a dolgokat. Ha irányítom a felülemelkedésem, meg fogom látni, hogy minden jó.
Mindezek után a teremtő még többet fed fel a jóindulatából, amely még jobban megengedi az egoizmusunk növekedését, majd Ő elrejtőzik mögé. Mi megint rosszat érzünk, de túl kell emelkednünk az egoizmusunkon, az „értelem feletti hit” által, és meg kell értenünk, hogy csak az egoizmusunk miatt látunk gonoszt. Közben a teremtő törvénye mindig jóindulatú.
Más szavakkal, az egyre magasabb szint, amihez emelkedünk, és az egyre nagyobb elrejtés ellenére, minden pillanatban több erőt birtokolunk a saját egoisztikus vágyaink fölé való emelkedésre, és a felismerésére,hogy az „elrejtés” csak az egoizmusunk elfogadásában létezik. Amikor átváltunk adakozásra, az elrejtés eltűnik. Még pontosabban, az elrejtés nem tűnik el valójában, inkább fölé emelkedünk.
Minden fokozat (kettős elrejtés, egyszeres elrejtés, és felfedés) általunk lett teremtve, az egyszerű, egyenes Fény ellenében. Ha meg akarjuk kapni a Fényt, felül kell emelkednünk az egón, és fogadni a Fényt a szűrő felett, ami az adakozásra való vágyba vezet.
Azonban elrejtésben lenni, a Teremtő felfedésének, vagy az adakozás tulajdonságának a hiányát jelenti. Szenvedünk attól, hogy nincs bennünk az adakozás tulajdonsága? Ez a szenvedés mutatja az elrejtés mértékét valakiben. Tehát a kérdés az, hogy az elrejtés növekszik, vagy csökken, ahogy mi előrehaladunk?
Ahogy növekszünk, az elrejtés fokozatosan eltűnik, melynek az eredménye több felfedés és kevesebb elrejtés. Eddig a saját minőségi kifejezéseit használva, az elrejtés erős, és mi jobban szenvedünk ettől. Korrigálom részlegesen a vágyamat, és a Teremtővel való hasonlóság által elérem a felfedést. Azonban más részei a vágyaimnak, elrejtésben maradnak. Ez a rész az, ahol érzem, mennyire szükségem van a Teremtőre, és Ő elrejtőzött előlem, mert én nem vagyok korrigált.
Az egyre magasabb szint, amihez emelkedünk, és az egyre nagyobb felfedés hatására, az elrejtés csökken. Ha csak 10% elrejtés maradt, akkor a szenvedésem sokkal nagyobb ezen a 10%-on belül, mint amikor az alján voltam, és 99% volt a számomra az elrejtés. A 90% felfedés erejével, a „piszkosságom” ami már majdnem steril, borzalmasnak tűnik, mert most már látom, mi az, ami még hiányzik a számomra. Tehát az elrejtés szintje csökkent, de a maradék elrejtés gonoszságának érzete növekszik, amíg el nem érjük a teljes felfedést.
