Az egoizmus elkerülésének feltétele
A hozzám intézett kérdés:
Hogyan kombináljam, a következő kettős hozzáállást: egyik oldalról, minden barátomat nagyobbnak kell látnom, mint magamat, a generáció legnagyszerűbbjének. Azonban a másik oldalról, kisebbnek kell őket látnom, mint magamat, mintha folyamatos gondoskodásra lenne szükségem?
A válaszom:
Egyszerűen tudom ezt összekapcsolni azzal a móddal, ahogy ezt a gyermekemmel teszem: Ő sokkal fontosabb, mint én, ezért az ő vágyai meghatározzák az én cselekedeteimet. Ha bármire szüksége van, én mindent elhajítok, és azt teszem, amit ő szeretne. Ezen felül, amikor gondoskodom róla, kapcsolódom hozzá, úgy, mint aki kisebb, mint én, és nem tud cselekedni nélkülem. Ez leírja azt, ahogy birtokolhatjuk mindkét hozzáállást egyidőben.
Érthető, hogy a közös vágy, fontosabb, mint a sajátom. Ez egy kicsinyített modellje a közös léleknek és már mindent tartalmaz, mint egy hologram.
Ha én kapcsolódom ehhez a kis csoporthoz, a kölcsönös garancia elve alapján (mondjuk, hogy a csoportnak tíz tagja van) akkor ez a tíz ember ugyanolyan, mint tíz milliárd. Nincs különbség. Valóban el kell hagynom az egoizmusom, és nem lényeges, hogy ezt tíz, vagy tíz milliárd emberrel kapcsolatban teszem. Ha ebben, felfedem a spirituális világot, akkor kik a fontosabbak: én, vagy ők.
Önmagam nem tudok semmit felfedni emellett a földies, testi élet mellett. Amíg a helyes kapcsolatban vagyok másokkal, fel tudom fedni a spiritualitást. Természetesen el kell fogadnom a célt, és a csoportnak kell fontosabbnak lennie a számomra, mint önmagamnak.
El kell fogadnom a vágyaikat, a sajátomnak, ez a legszentebb akarat kell, hogy legyen a számomra, mint egy törvény! Ez az, ami engem alkalmassá tesz az egységre. Másrészt érzékelnem kell őket olyan módon, hogy kisebbnek kell látnom őket, és ahogy érzem, hogy szükségük van a segítségemre, és arra, hogy mindent megadjak a számukra, amim csak van. I
Bármikor beszélünk a szeretetről és az egységről, én mindkét szempontból említem ezt, a kicsinnyé válás, és a naggyá válás szempontjából. Nincs ebben semmi ellentmondás. Sokkal inkább olyan, mint egy kisbaba, aki tisztel egy felnőttet, és ezzel egyidőben sokkal fontosabbá válik a felnőtt számára, mint bárki más. A kisgyerek, olyan, mint a család elöljárója, ezért az egész család körülötte forog.
