Egy kis fény vagy egy lángoló tűz.
Hogyan építünk fel egy spirituális edényt minden ember szívbéli pontjából, ami az egoizmusban van? Hogyan emeljük fel ezt a pontot az egoista szívből kívülre? Hogyan tesszük ezt fontosabbá, mint minden egoista vágyunk, és csak az érdekel, hogy mi történik a spirituális törekvés ezen pontjában? Ahhoz, hogy ezt elérjük szükségünk van a környezet hatására. Először a pontjainkat a szívben az egoizmusból a szabadságba kell vezetni, kívülre, és aztán egyesíteni kell őket. Az egyesítés az kritikus. A szívbáli pont az eszköze a közöttünk lévő kapcsolatnak; és ebben a kapcsolatban a Teremtőt érezzük. Minél erősebb, annál több Fényt fedezünk fel benne.
Ruach
A környezet bafolyása
Nefesh
Ő te „én”
A kapcsolat hasonlít egy elektromos ellenállásra, mert mi ellenállunk és nem akarunk egymással egyesülni De ha ennek ellenére egyesülünk, érezzük, hogyan kezd szivárogni a Fény az ellenálláson keresztül. A Felső Fény hat rá, felmelegíti, és érzem a Teremtő manifesztációját benne
Más szóval, én nem rombolom le az egomat, mint azt néhány „spirituális” módszerben gyakorolják, ami elszakítja az embert a valóságtól. Én használom az egomat, és pontosan az egomon keresztül érek el a célba. Tehát az ember minél jobban emelkedik, annál jobban megnő az egoizmusa.
Szignifikánsan keményebb lesz neked, hogy egyesülj másokkal a következő szinten. Úgy tűnik, hogy ez pont az ellenkezője lenne, miután te már elvégezted ezt a munkát. De egyszer csak azt kezded érezni, „Kikkel kerültem kapcsolatba? Kik ezek az emberek?” Ez azt jelenti, hogy a valódi munka elkezdődött.
Minél nagyobb az ellenállás közöttetek, annál magasabbra nősz, és annál nagyobb Fényt társz fel. A Nefesh Fénye helyett(egy minor Fény , ami meggyújt egy kis és kevés teljesítményű villanykörtét), egy nagy ellenállás ellenében egyesülsz (R1 helyett R2) és feltárod a Ruach Fényét, ami milliárdszor nagyobb, mint a Nefesh Fénye. Ez egy kis Fény összehasonlítva egy lángoló tűzzel.
