Mindig törekedj a tökéletesre
Kérdés:
Ha mindent érzek ami az én normál életformámban történik, az a jele-e az előrehaladásomnak és a Zohár olvasásának az eredménye –e?
Válaszom:
Nem. Nincs olyan dolog, hogy normál élet, amikor olvasod a Zohárt. Nekem van egy embrió a lelkemben, a szívbéli pont, amin keresztül a Felső Rendszerben maradok, amit a Zohár leír.
Hogyan tudok érzelmileg és ésszerűen kapcsolatba kerülni mindezen tulajdonságokkal ( a három vonal, felmenő és lemenő ág és spirituális akciók) ezen a pici ponton keresztül, amiben nincs semmi? Ez pont az amire törekszem. Hogyan maradhatok velük, érezhetem őket és tapasztalhatom őket a ZON szintjén, az Atzilut Világában?
Nem várok semmit ettől a világtól (magamtól és a barátaim csoportjától) oly módon, hogy felfogom őket vagy az egész világot az öt érzékszerven keresztül. Miért van erre szükségem? Ez a világ nem létezik; én csak elképzelem az egomon belül (kapni vágyás) Ha az adakozás magasabb fokára és a „hit az ész felett fokra” jutok fel, mindent teljesen más módon fogok felfogni.
Nincs arra vágyam, hogy ezzel a világgal foglalkozzak. Minden, amit akarok az, hogy felnőjek és egyesüljek a Felső Lénnyel! Mindazonáltal én egy valóságos közelítést teszek, és nem hagyom el ezt a világot. De tanulmányozom a Zohár könyvét éppúgy mint a Kabbala bölcsességének maradványát, azért hogy feltárjuk a felsőbb valóságot, ahelyett hogy lenyomnánk őket ebbe a világba. Ez soha sem fog megtörténni. A spirituális világ soha nem fog a materiális világba beöltözni.
Ellenkezőleg, a materiális világunk a gyökerekig nő, a spirituális világig. A materialista világ által esetleg megláthatom a Felső Világot, de előbb fel kell fognom a spiritualitást. Ezért el kell választanom magamat a világi tulajdonoktól, miután ettől a ponttól én tökéletességet, spiritualitást és a Teremtőt tanulom.
