Dr. Michael Laitman

Szerencse: A fény feltárása a számunkra cseppről cseppre

A Zohárban a VaJigas (amikor Júda megjelent) fejezet, 55-ös rész: az ember tápláléka a Teremtő előtt olyan kemény, mint a Vörös tenger szétválasztása. Ez azért van így, mert a világ tápláléka felülről jön, a Zeir Anpinból, a Masah de Hirikből a középső vonalban. Ez azért van így, mert a fiúk, az élet éa a táplálék nem függnek az érdemtől, hanem a szerencsétől függenek. Ez az oka, hogy a férfi élelme Őelőtte kemény, mivel a szerencsétől függ, amiből a fiúk, az élet, és a táplálékok érkeznek. Ezért a világ táplálékai kemények őelőtte, és nem birtokolja őt, mielőtt nincs megáldva szerencsével.

A szerencse (Mazal) azt jelenti „folyás” (Nozel) és a Felső bőséget jelenti ami cseppekben érkezik. Ez nem ölmik lefelé, mint egy végtelen áramlat a korlátozottságunknak, hogy képesek legyünk többet kapni. A Felső Egy szeretné átadni az egész Végtelen Világot, de arra kényszerül, hogy a Fényt cseppekben tárja fel a számunkra, olyan mértékben hogy képesek legyünk felfogni.

Ezért van írva az, hogy az „ember élelmei a teremtő előtt olyan kemény, mint a Vörös tenger kettéválasztása.” Az ő természetének megfelelően Ő „jó aki jót cselekszik”, és nehéz neki megállnia, hogy ne adja oda az összes jót egyszerre az embernek. Ebből az okból kifolyólag a Teremtőnek nehéz cseppről cseppre adni.

cst

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,714 seconds.