A nyitott ajtó a szabadsághoz
A hozzám intézett kérdés:
Hogy tud a személy vétkezni, a kettős elrejtés nagyon korai, első állapotán (ahogy említve van az 58 fejezetben a Bevezetés a tíz szfír atanulmányába)? Ezen a ponton, a személy valóban nem látja a spiritualitást; a vétkezni akkor tud, ha képes látni, mit tesz.
A válaszom:
A Kabbala szerint, mindenki bűnös a kezdetektől fogva; így születtünk. Mindannyian bűnösök vagyunk! Azonban bennünket nem szükséges elfogni, mert minket már bebörtönzött az ebben a világban való létezés. Mindannyian felismerhetjük, hogy bebörtönzött bűnösök vagyunk, és hogy ez az állapot adott a számunkra az első pillanatoktól. Ha valaki el kívánja hagyni a börtönt, megteheti, az ajtó nyitva áll! Azonban a szeméyl akkor tudja ezt megtenni, ha megváltoztatja magát.
A vétkeink, és a hibáink felfedik számunkra, a szembenállásunk mértékét a Teremtővel. Ha nem annak látjuk ezeket, amiknek, akkor ezek nem vétkek és hibák. Ezt az állapotot hívják, a „jutalom és büntetés előrelátásának.” A jutalom egy lehetőség, adakozás cselekedetére. A büntetés pedig ugyanennek a hiánya.
A vétkek a kettős elrejtés hatásai; a hibák pedig az egyszeres elrejtés hatásai. Amikor egy elrejtés megszűnt “Nincs senki rajta kívül,” és amikor a második is megszűnik, “Ő jó, és jót cselekszik.” Amikor tévedünk mindkettőben, akkor beszélünk vétkekről. Ha csak az egyikben tévedünk, akkor hibáról beszélünk.
Ezért egyszerűbb a hibákat korrigálni. A hibák kijavításakor, korrigáljuk a vétkeket is ötven százalékban, és sokkal egyszerűbb lesz a teljes korrekciójuk, mert a vétek, hibává vált közben. Lényegében mi mindig hibákat korrigálunk, mivel még a vétkek is először hibákká lesznek, és csak akkor korrigálódnak igazán, amikor a kapni akarásunkat, az adakozás érdekében kezdjük felhasználni. Ez az, amit úgy hívunk, bűnbánat inkább szeretetből, mint félelemből.
