Túllépni az egoizmuson
A hozzám intézett kérdés:
Ön visszatérően beszélt arról a tendenciánkról, hogy elmenekülünk a spiritualitástól, sokkal előbb, valóban megközelítenénk. Más szavakkal, az egoizmusunk, távolabbra húz bennünket a spirituális állapottól bizonyos visszalépések megtétele által. Hogy tudjuk elkerülni a hibázást, és az egóval szembe menni?
Válaszom:
Fel kell készülni jó előre. Amikor már történik, semmi nem segít. Az ego becsap és elcsábít így is úgy is. Ezt megelőzően, folyamatosan kell a biztonságot megteremteni. Hasonlóan a hegymászóhoz, ahol az egyik személy a másikhoz van kötve, aztán az egy harmadikhoz, és így tovább. Ez a közös összeköttetés a lényeg.
Az utunkon, egy személy elvesztheti a kötelék megragadását bármelyik pillanatban. A másokkal való kapcsolat nélkül, lezuhan a szakadékba, és akkor vissza kell másznia. Az egész élet elvesztegethető ezzel. Ez az, amiért valaki, elesik a spiritualitás elérésétől, vagy a 125 spirituális fokozaton való fejlődéstől egész életében.
Minden el van rendezve, egy nagyon precíz, logikus, és megfelelő módon. Ez egy természeti törvény. Nincs kényeztetés a Teremtő felől, nem mondja, „Ó, olyan kicsi vagy, szeretlek, és mindent megteszek érted…” Nem, ez nem működik. Az adakozás ereje, és a kapni akarás ereje szemben áll egymással. Meg kell találni a helyes kapcsolatot közöttük, és helyesen cselekedni. Ez egy törvény.
Ez nem olyan, mint a mi világunk, ahol mi rendezzük el, teremtjük, a természetellenes feltételeket saját magunknak. A természetben nincs, a fogalmai megértésén alapuló könyörületesség. A könyörületességre vonatkozó megértésünk, a megkapása annak, amit nem érdemlünk meg. Azonban ez helytelen. Miért kellene így lennie? Csak azért, mert valaki olyan csodálatos?
Ezért, ha megértettük a természet lényegét, hogy milyen módon kell viselkednünk, hogy egyezésben legyünk vele, valóban sikert érhetnek el. Megérthetjük a Teremtő cselekedetinek indokait, ahelyett, hogy könyörületességet várnánk el. Tanulmányoznunk kell a természeti törvényeket, és precízen alkalmazni önmagunkon. Akkor nem lesz problémánk. Látni fogjuk,mennyire perfekt és végtelen, és hogy mi is ilyenné válunk
Kérdés (folytatás):
Tehát, mi a megoldás? Hogy tudjuk magunkat időben felkészíteni?
Válasz:
Csak, a másokkal való kapcsolat által. Ez a kijelölt feltétel a számunkra. Csak a kölcsönös garancia állapota segíthet. Pont, úgy, mint a hegymászók esetében. Csak Te, és én, együtt tudjuk a célt elérni. Más szavakkal, magamra és Rád, azonos módon kell gondolnom. Úgy kell aggódnom, a cselekedeteidet illetően, mint a sajátom irányában.
Kérdés (folytatás):
A hegymászók esetében magától értetődő: ha valaki lezuhan, fizikailag látható. De itt eltérés van. Aki „lezuhan”, minden pillanatban visszatér ennek a világnak az ízeihez, és ettől boldog lesz.
Válaszom:
Ez is zuhanás, a szintén, a kölcsönös garancia programja alá tartozik, a annak a kölcsönös megvalósítására, ahogy mi ebben az állapotban fejlődünk, és egymást támogatnunk kell. Ezt kell megvalósítanunk.
A személynek törődnie kell azzal, hogy mi történik a többiekkel, mert különben nem éri el a célt. Akkor, a Felső Fény befolyása alatt, megszerzi a többiekkel kapcsolatban, annak az érzékelését, hogy a többiek fontosabbak, mint a személy. Csak úgy, mint a mi világunkban, amikor elkezdünk törődni, valaki más gyermekével, és ez a gyermek fontosabbá válik, fontosabbá, mint mi, és elkezdjük szeretni. Ez a Felső Fény befolyása.
Ki kell próbálni, és meg fogjuk látni.
