A “szegénység kenyere”
A Zohar, VaYetze (És Jákob eltávozott) fejezet – 2.rész,” 219. rész: Akkor a Teremtő közelebb akarta emelni őket magához, átadta nekik a „szenvedés kenyerének” szintjét. A szenvedés kenyerének fokozata, Dávid király, akiről írva van: „Mert én vagyok a szenvedő és a rászoruló.”
Dávid király a Nukva. Amikor az megkapja balról a Bina illuminációját, akkor ugyanazon a szinten lesz, mint a ZA, aki az ő „férje, párja”. Ekkor azonban, a Nukva eléri a Binat és nem „párosodik” a ZA-al. Ezért „szegénnyé” válik, és ezt a fény nélküli állapotot úgy nevezik: „a szenvedés kenyere” mivel a Hochma nem ragyog Hassadim nélkül. Erről a pillanatról írva van: “ Mert én vagyok a szenvedő és a rászoruló.” Ez a Nukva első fokozata.
Látható, hogy a bőség a Hochma Fényében van. Azonban mit ér a jót tud ez jelenteni, ha valaki nem tudja ezt felhasználni? A Hassadimba való „beöltözés” nélkül, ez, csak a sötétséget hozza el. Kívánatosabb nem megkapni a Hochma Fényét, a Hassadim Fénye előtt. Minden bőség a Hocma Fényén belül fedi fel magát, de csak olyan módon terjed ki, ahogy a Hassadim Fénye megjelenik.
Ezért a bőség mértéke, csak a Hassadim Fényének a spirituális edényben megjelenő fokozatával adható (Kli). Hochma csak a Hassadim kiterjedő jelenlétében tud ragyogni. Ez megmagyarázza, miért értelmezhető a „szegénység kenyere” csak attól a pillanattól, amikor megjelenik a Hochma Fénye, de a felfedezésére kevés lehetőség van, mivel ehhez szükséges lenne a Hassadim Fénye, ami az adakozás és a szeretet hiányának megtapasztalása.
