Ebből a világból a következőbe
A Zohárban, a VaJece (és Jákob kiment) fejezet 88-as része: Írva van „Dávid Zsoltára hangzott el, amikor megfutamodott”. A zsoltárt mondta menekülés közben, mert előzetesen azt gondolta, hogy a Teremtő meg fogja büntetni őt a bűneiért a következő világban. És amikor látta, hogy ebben a világban akarja őt megbosszulni, ő boldog volt és mondott egy zsoltárt.
Az „Evilág” és a „következő világ” két spirituális fokozatot jelent, mert a Felső Fényben létezünk és látjuk a tulajdonságainkat körülöttünk, ennek a Fénynek az ellenében. Ez meghatározza a valóságot, amit mi felfogunk.
Ennek megfelelően bármiféle állapot, amit megtapasztalunk, az a Felső Fény rejtettségének állapota, ami elrejtőzik előlünk az egoista minőségeink mögé. Csak olyan mértékben tárul fel, amennyire a tulajdonságaink képesek hasonlóvá válni őhozzá. Ezt követi, hogy minden állapotunkat „világnak” hívjuk (a héberben az „Olam” az „Olama” szóból ered, ami rejtettséget jelent), ez a mértéke a rejtettségnek, amit elérünk.
Ennélfogva az „evilág” és a „következő” világ két fokozatot jelent. Egyik az, amit érzek és megfigyelek ebben a pillanatban, vagy amit igazolni, vizsgálni és tanulmányozni tudok. A másik az egy olyan állapot, amire vágyódom, az elzáródás egy olyan mértéke, amit szeretnék feltárni és elérni. Erre hivatkoznak úgy a Kabbalisták, mint az én következő világomra.
cst
