A bűn érzékelése önmagában bűnbánat
A “Amikor az ember tudja, mi az Istentől való félelem” cikkében Rabash azt írja, hogy a bűn kiváltképpen egy felemelkedés közben történik, amikor eldobja a személy a hitét, kiérdemli a Teremtő szeretetét, és elhatározza, hogy ezt úgy használja, mint a munkájának a megalapozását. Azt gondolja, hogy soha nem fog leszálló ágba kerülni megint, mivel a józan ész alapján halad előre. Azonban leszálló ágba kerül, vissza az önszeretetbe, a bűnhődésbe, azért, mert elvesztette a hitét.
Ez a bűnhődés korrekció, ami segít a személynek visszatérni a spirituális létrán való emelkedés közvetlen útjára.
Pontosan ez a módja, ahogy értelmeznünk kell az állapotunkat. Az állapot, ahol úgy tűnik a számunkra, hogy ereszkedésben vagyunk, és amilyen büntetést kapunk, valójában a korrekciónk. Ha valaki érzi a bűnét, azt jelenti, hogy az nem bűn többé. A bűn az, amit ez előtt tettünk. Az elkövetett bűnt érezni, már maga a korrekció.
