Az üdvözítő megmentés pontja
Ugyanaz a kérsés bukkan fel, újra meg újra: Miért nem tud a Fény teremteni, egy perfekt létezőz, amely az első pillanattól kezdve hasonló a Teremtőhöz? Azonban ezt nem teheti meg! Nem lehetséges odaadni, az adakozás tulajdonságát a Teremtőtől a teremtménynek közvetlenül.
Ez azért van, mett meg kell tapasztalnunk a világok törését (a Nekudim világában) és a kollektív lélek mibenlétét (a bűnbe esést a Tudás Fája által). Nincs más út, kapcsolódni, és behozni az adakozás ás a kapni akarás minőségét (Bina és Malchut) egyiket a másikba, kivéve Ádám bűnébe (a törés), és a Templom lerombolásába.
De mit erőltetett a férfi, amikor megízlelte a tudás fájának gyümölcsét (alma)? Ez hasonló ahhoz a kínos helyzethez, mint amikor valaki látja az élvezetet, és világossá válik a számára, hogy ez bajt okoz, ez szégyent okoz, mégis semmibe akarja ezt venni, mert a kísértés túl erős. Nem tud ellenállni. még ha ez halálos, akkor sem. Ezen felül, az élvezet nem törli a szégyent, sőt, erősíti annak fennállását!
Ez az, amikor szükséges a megfelelő következtetéseket levonni, és abból okulni. Pontosan ezen a ponton tapasztalható meg Ádám bűne, amely a kollektív egoizmuson alapul, (a Tudás Fája) amely úgy írható le: „Ettem, és enni akarok ismét!” Nem tud ellenállni, a vágy nagyobb, mint a személy, még ha tudja is, hogy ez tilos.
Ez az a pont, ahol a különbség a Fény és a vágy között felfedezhető. Ha valaki képes ezt érzékelni és korrigálni akarja, fel fogja ismerni, hogy szüksége van a Reformáló Fényre . Itt nincs más opció; ez az egyetlen mód érezni, hogy kudarcra van ítélve, és kizárólag a Felülről érkező varázslat mentheti meg. Ez az, amikor kéri a Fényt, és megkapja az üdvözítő megmentést.
Ez a megmentés csak az „ember” számára érkezhet. Mint „állatot”, a Teremtő nem hívja ki Egyiptomból. Csak az „ember” az, aki kivonul Egyiptomból, és kivezeti a „lábas jószágokat” is.
