Ő a kezdet és a vég, azonban én vagyok középen
Kérdés:
Ki a hibás az én vissza vissza zuhanásaimért a végső elemzés során: én vagy a Teremtő? Ezek az erőfeszítéseim, vagy az erőfeszítéseim hiányának az eredményei?
Válasz:
Ez van a Teremtőről, “Én vagyok a kezdet és a vég.” “Én vagyok a kezdet” azt jelenti, hogy egyik kiinduló állapot sem függ, a személytől. Általában semmi teendő nincs az új állapottal, bármi is történt előzőleg.
Nem beszélek a normál népekről, akikben a I am not talking about regular folks in whom the “gének” (Reshimot, Felülről elrendezve) mechanikusan bomlanak ki, a megfelelő sorrendben, és az élet céljára, és a szabad akarat elérésére irányuló kérdések soha nem bukkannak fel. Sokkal inkább, arra személyre utalok, aki megkapta már a hiányt, hogy kitöltse, és érzékelje ezt a hiányt az élet értelmére vonatkozó, felszínre bukkanó kérdésen keresztül. Az ilyen személy be tudja teljesíteni magát, a csoportba való belépés (a lelkek kollektív rendszere) és az emelkedések és süllyedések elemzése által, mivel ez az állapot jelképezi a spirituális utazást.
Minden a szabad választással való relációban értékelhető, nem magában az állapot megítélésben. A körülményeim önmagukban nem lényegesek; lehetnek jók, és rosszak egyaránt. Ami lényeges, hogy milyen módon alkalmazom őket, itt és most. Más szavakkal, csak az eredmény értékelhető.
Én nem változtatom meg, vagy korrigálom a világot. A részvételemet korrigálom benne.
