Vízcseppekhez hasonló összeolvadás
Amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, azt kell elképzeljük, hogy egy olyan rendszerben, mechanizmusban létezünk, amelyhez az én szívben található pontom – spirituális génem (Resimó), mely el akarja érni gyakorlati megvalósítását – hozzátapad. Az én további fejlődésem, a rendszer rám gyakorolt hatása ettől a hozzátapadástól függ.
Én egy hatalmas rendszerrel állok szemben. Amennyiben nem hangolom megfelelően erre a rendszerre magamat, nem leszek képes a rendszert arra rávenni, hogy működjön nekem, munkát végezzen rajtam. Az továbbra is befolyásol majd engem, de kizárólag szenvedésen és fájdalman keresztül, mely nem számít mivel az a természetes fejlődési mód. Azonban nekem meg van a lehetőségem arra, hogy bele kapcsoljam maga a rendszerbe saját személyes erőfeszítésemen keresztül.
Először is meg kell, hogy értsem mit is jelent az „egység” vagy „kapcsolat”. Azt is meg kell értsem hogy a rendszerrel való kapcsolat akkora mértékben jön létre, amekkora mértékben én a barátokkal kapcsolatba lépek. Létezik egy alapvető törvény: Amennyiben én a barátokkal 1O%-ban vagyok kapcsolatban, akkor a spirituális rendszerrel is 1O%-ban vagyok kapcsolatban. Amennyiben a barátokkal 8O%-ban vagyok kapcsolatban, akkor a rendszerrel is 8O%-ban vagyok kapcsolatban.
Semmilyen más módja nem létezik a rendszerhez való kapcsolódásnak. Minnél nagyobb az erőfeszítésünk hogy eggyé váljunk, és hogy lenullázzuk egyéni materiális terhünket, és amennyiben egységre léptetjük szívben található pontjainkat (egyetlen részünket mely a spirituális rendszerhez tartozik), annál hamarabb lépünk egységre szívben található pontjainkban.
Ez a legelső felkészülés lépés. Ahhoz kell követeljük az erőt magunknak a spirituális rendszertől, hogy egységre léphessünk, mivel az akadályok állandüan a menekülésre bíztatnak minket. A rendszernek egy „ragasztót” kell átadnia nekünk, a Reformáló Fényt mely képes minket összekapcsolni. Annak be kell vonnia minket mint egy teljes testet, és annak kell egyben tartania minket.
Később az valóban elkezd minket „összeragasztani” a saját kérésünkre, mintha mi mindannyian több ezernyi vízcseppecskék lennénk melyek egy hatalmas egységes cseppé állnak össze. Mint a hologram, nincsen kicsiny, vagy hatalmas elem benne, hanem mindenki magában tartalmazza a teljes képet. Ebben a kollektív egységben, teljességben mindenki elveszíti függetlenségét. Ily módon a Fény eggyé tesz minket.
Most, ahogy mi egyetlen ponttá válunk, az a szándék, hogy összeolvadjak magával a Zohár Könyvével megjelenik bennem. Amit én most olvasok, mindazok a tulajdonságok, azokat magunk között akarom megtalálni. A Zohár összes szereplői csakis a közöttünk levő kapcsoltok típusairól beszélnek, és azok minden egyes spirituális szinten megtalálhatóak. Ezért van az, hogy a történet állandóan ismétli magát minden egyes spirituális szinten. A teljes Tóra jelen van bármelyik spirituális állapotban. És nem számít, hogy éppen mit olvasunk és milyen sorrendben, olvashatjuk a Tórát bármelyik oldalon.
Szóval én most látni kívánom az összes kapcsolatot, viszonyt melyek a Zohárban vannak leírva a több ezernyi szívben található pont között. Arra vágyok, hogy elkezdjem érzékelni a kapcsolatot közöttünk, együtt a Zohár szövegének folyamával. Ilyen módon én elkezdem felfedezni a történetet valós formájában, és előbb utóbb elérek abba az állapotba amikor olvasok, és azonnal megvalósítom annak tartalmát magamon belül.
Azonban hol is van ennek a megvalósításnak a pontja? Mindaz a közöttünk levő kapcsolaton belül van. Ezen a kapcsolaton keresztül én egy teljesen új világot fedezek fel új érzésekkel, és vágyakkal. Én egyre mélyebbre merítem magamat egy másik dimenzióba annak érdekében, hogy felfedjem ezt a rendszert a többiekkel és a Teremtővel. Én megízlelek minden egyes szót érzékeimen belül, és ez az amit úgy nevezünk, hogy az Élet Tórája.
hzs
