Egyenlőkként egyesülni
Szükségünk van arra törekedni, hogy mindig az ész-fölötti-hitben legyünk. Ha a Teremtő feltárná magát, elveszteném önálló “énemet” és “élősködő” lennék (Aki csak kap) a felső rendszeren.
Ez olyan, mint az, ahogy egy ember, akit csövekből táplálnak mesterségesen, nem kell, hogy felkeljen. HA a teremtő feltárná magát, egy mozdulatot sem tehetnék, s nem is akarnék tenni, hiszen megtöltheti Önmagával az egész világot. Ezért mindig függetlennek kell lennem Tőle és el kell Őt rejteni.
Most már érthető, miért van, hogy a Malchut, amint megtapasztalta a Végtelen Világot, képtelen volt kezelni azt: hisze ez kitörli az “én”-t, ami a teremtés lényege. A teremtő ébreszt bennünk egy “én”-t és mi készek vagyunk elutasítani az egész kiteljesedést, a teljes tudást. Ezért olyan szégyenteli érzés, amikor úgy érezzük, megszűnünk létezni önállóan.
Ezért áll egész munkánk abból, hogy magunkat a teremtőtől eltérő teremtményként érzékeljük, akik mégis hasonlóak Hozzá.
Ez csak akkor lehetséges , ha tartunk egy elválasztót magunk között. Összekapcsolódunk a hasonlóságban, azaz a felépített kapcsolatokban, amelyek a hasonlóságunk mértékében alakulnak.
Nem hagyom, hogy a vágyam közvetlenül részesüljön a Fényből. Egyesülünk a teremtővel, s elválaszthatatlanok vagyunk egymástól a Visszavert fényben,a hol a vele való azonosságot építjük. A tudás és ész lejjebb vannak, a hit és adás felette van ennek. Ebben a hitben és adásban kapcsolódunk a teremtőhöz.
A Teremtő sosem tárja föl magát annyira, hogy megtegye helyettem az egész munkát és kitörölje az “énemet”. A felső csak példákat mutat nekem, azzal, hogy leengedi az alsó részét az ÓHP-ját (Ózen, Hotem, Pé) le, hozzám, és én vezsem a példát és hasonlóvá alakítom magam Hozzá.
Erre utalunk úgy, hogy a teremtő szolgálata, munkája”. Nem csinálja meg nekem a kijavításokat (tikunokat), de tanít, hogy hogy javítsam ki magamat. És az öröm a rátapadásból, kapcsolatból adódik.
kgy
