A vágy határainak megértése
Miért van az, hogy miután a lélek (Nukva) beteljesít egy bizonyos állapotot fejlődésében, a megszorítások továbbra is vonatkoznak rá? A vágyak analízise, vizsgálata (gonosz felismerése) az összes vágyak (Kelim) 1OO%-án történik, és a korrekció, azaz a vágyaknak az adakozás érdekében való felhasználása csak az aktuálisan lehetséges mértékben történik, azaz csak a vágyak egy részén. A Nukva a többi vágyat megszorítja saját maga korlátozásával.
Mi tudjuk, hogy a vágyak egy része a “kőszívhez” (Lev HaEven) tartozik, és azokat lehetetlen az adakozás iránti megszerzés érdekében felhasználni egészen a korrekció legvégéig (Gmar Tikkun). Azonban miért van szükség erre a várakozásra? Miért nem lehetséges a “kőszív” korrekciója itt és most, a többi vággyal együtt?
Az a tény, hogy mi állandóan a vágynak csak egy részét korrigáljuk (a “kőszívet” meghagyva), arra kényszerít minket, hogy újabb vágyakra tegyünk szert, és ezáltal ez a korlátozás a hasznunkra válik. A személy arra kényszerül, hogy szétválassza vágyait, döntést hozva minden vágyra, minden részletre kiterjedően. Hol van a GE (Galgalta ve Eynaim), hol van az AHAP, mely vágyak képesek megszerezni az adakozás érdekében, és mely vágyak alkalmasak csak az adakozásra az adakozás érdekében?
A személy pont azáltal képes ilyen különbségeket meglátni összes vágyain belül, hogy a “kőszív” részlegesen jelen van bennük, és ez segít a személynek a vágyán belül határok meghúzásában. Pontosan a képességeink tisztázásának határvonalán szerezzük meg az érzékelést, a tulajdonságok kontrasztját annak a törvénynek megfelelően, hogy “A Fényt a sötétségből választjuk”.
Ezek a korlátozások, amikor mi azt érezzük, hogy mi csak egy bizonyos határig vagyunk képesek elhaladni de nem vagyunk képesek azon áthaladni, adják meg nekünk azt a képességet hogy elkezdjünk különböző tulajdonságokat és azok kombinációit érzékelni (inklúziók). Mi új tulajdonságokat fedezünk fel, a Teremtő a teremtés felett, a vágyak közötti határvonalon.
hzs
