Dr. Michael Laitman

Hogyan hatoljunk be a Zohár Könyvébe

A Zohár, VaYechi fejezet (És Jákob Élt) 376. pont: Bármikor amikor áldásra van szükség, a Teremtőt, a Malchut-ot kell először megáldani. És ha nem a Teremtő van elsőként megáldva, akkor az áldások nem maradnak fenn.

Amikor mi szent könyveket olvasunk, mi olyan állapotokról olvasunk, melyeken a jövőben nekünk kell keresztül mennünk. Azonban mi még mindig nem érzékeljük a Kabbalisták által írt szövegeket ilyen formában.

Lehetetlen a spiritualitást bármilyen más formában leírni, mint a mi materiális világunkból vett szavak használatával. Nincsenek szavak a spirituális világban. Szóval hogyan képes azt valaki lefesteni számunkra? Hogyan képes valaki egy olyan jelenséget elmagyarázni nekünk, mely nem létezik a mi világunkban?

Szükségszerű hogy valami hasonlót vegyen magához a mi világunkból, és hogy azon szavak használatával írja le a spiritualitást. Minden esetre az a személy, aki még nincsen a spiritualitásban jelen nem tudja pontosan mi is az amit leírnak neki. Az a személy egyszerűen csak olvas.

Mindenesetre ha mi a spiritualitásról olvasunk, még akkor is ha nem értjük azt, de közben arra vágyunk, hogy hozzátapadjunk azokhoz, akik felfedték a spiritualitást, és arról könyveikben írtak – mint Rabbi Shimon és tanítványai, azaz a Zohár szerzői, valamint Báál HaSzulam, aki kommentárt adott a Zohárhoz, amennyiben mi egységre akarunk lépni velük, hogy az ő megértésük és erejük befolyásoljon minket, akkor mi olyan természetes módon fejlődünk, mint a gyermek, aki arra vágyik, hogy a felnőtt közelében lehessen, attól tanuljon, és hogy a felnőttől mindent megkaphasson. Ez az ahogy a gyermek növekszik, bővül.

Ennél fogva amint mi a Zohárt olvassuk, amennyire csak lehet olyan közel kerüljünk annak szerzőihez. A spiritualitásban a közelség a tulajdonságok egyezőségét jelenti, a közelség nem a térben levő közelséget vagy távolságot jelenti. A spiritualitásban én akkor számítok közelinek valakihez, ha hasonló tulajdonságokkal rendelkezem, hogyha én azonossá válok vele.

A Zohár szerzőinek a tulajdonsága az adakozás, míg a mi saját tulajdonságunk a megszerzés. Szóval hogyan kerülhetünk mi közelebb hozzájuk? El kell, hogy képzeljem, hogy én együtt vagyok barátaimmal, és én lenullázom magam előttük. És akkor én elérek egy állapotot, ahol mindannyian együtt vagyunk, egy egységre törő vágyban, megpróbálva hozzátapadni a Zohár Könyvének szerzőihez. Ez az ahogy mi közelebb kerülhetünk az Egység Állapotához, az befolyásolhat minket. Mi azáltal az állapot által vagyunk befolyásolva, ahol jobban össze vagyunk kapcsolódva a többiekkel, adakozáson keresztül, és azokkal akik rendelkeznek az adakozás tulajdonságával – a Zohár szerzőivel és az általuk írott szöveggel.

Ez működik még akkor is, ha mi még nem értjük mit is akarnak ők nekünk elmondani, mint kisgyermekekek akik valamit meg akarnak kapni a felnőttektől. Akkor az ő teljes erejük, és megértésük, melyet ők mindazokba a könyvekbe belehelyeztek befolyásol minket, és mi elkezdünk megváltozni mint egy kisgyerek. Ez a mi munkánk, mely ugyanazon természetes feltételeknek, és fejlődési lépcsőknek megfelelően történik, mint amely a gyermekek fejlődését teszi lehetővé mi világunkban. Ez az ahogy mielőre haladunk.

Ennél fogva amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogyan lépjünk egységre annak szerzőivel. És akkor mi felfedjük annak belső jelentését, behatolunk a Zohár Könyvébe, és annak résztvevőivé válunk.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,690 seconds.