A mindig lehulló függöny
Mi mindig egy állapotban vagyunk, a Végtelen világban, de ez elrejtőzik 125 függöny mögé. A 125 rejtőzés és a 125 foknyi romlás végén ott állok, a teljesen ellentétes természetemmel. De ez nem hat a környezetemre. Még ha nem is látok, érzek és teszek helyesen, akkor is benne vagyok a szellemiség világaiban és meg kel ismernem a törvényeit. Különben vesztes leszek.
De mivel eltávolodtam a Végtelen világtól, a szellemi rendszer úgy is bánik velem. Lealázva a rendszer olyan módon bánik velem, ami megfelel nekem. Ellentétben állok az adással, 1/125-öd részben. HA benne lennék a Végtelen világban s totálisan ellenezném, az kibírhatatlan lenne.
Úgyhogy mindig kellemetlenségek érnek a jelenlegi állapotom és fokozatom szerint. Érzem a szakadékot a két állapot közt s ennek ereje lök előre. Most is lehúz a gonosz erő bennem, s elidegenedem a szellemiségtől. Rosszul érzem magam a világomban s amiatt, hogy még nem tettem meg a szellemiség felé az első lépést sem.
A végtelen rendszer összepréselődik hozzánk viszonyulva; összepréseli magát és elrejtőzéseket teremt, azaz szellemi világokat. Ezért az ember, mint egy gyerek kényszerű növekedésben van. Minden alkalommal a felső szinttől való elválás tárul fel előtte, s megint tehet egy erőfeszítést, hogy feljebb kapaszkodjon.
kgy
