A sötétségben mintha Fény lenne az
A Teremtő elrejti magát. De ahelyett, hogy le akarnánk szakítani a takarót, és fel akarnánk Őt közvetlenül fedezni, inkább felépítjük a képmását. A szűrő mely közénk lett helyezve megmarad, de én változásokat hozok létre magamon, mely megteremti bennem a Teremtő tulajdonságait, az Ő képmását. Csak ilyen módon, az Ő képmásának magamon belüli felépítésével vagyok képes látni Őt, mivel Ő maga, minden képmáson túl létezik.
Az én önzőségem sötétségében én az adakozás és szeretet tulajdonságának ragyogó képét építem fel, azaz a Fénynek a képét. A Teremtő ugyanolyan rejtett marad a szűrő által, de a szűrő alatt én megalkotom az Ő képmását, mintha Ő előttem állna. Én megformázom az adakozás Fényét (hit, Hassadim) és azon belül létezem, és nem fedezem fel a Teremtőt közvetlenül a szűrő túloldalán.
Én azt kérem a Teremtőtől, hogy ne távolítsa el az elrejtő szűrőt, hanem hogy engedje meg nekem ehelyett, hogy én az árnyékban létezhessek, sötétségben, hogy aztán ez a sötétség válljon Fénnyé számomra és én képes legyek annak fontosságát értékelni. Valójában pontosan amiatt vagyok képes magamat a Teremtőhöz hasonlóvá tenni, függetlenné válni. És ezen hasonlóság mértékében a közöttünk levő elválasztő szűrő áttetszővé válik, és képmásaink egybe mosódnak.
A sötétség segít nekem, mivel egyébként a Fény kitöltene engem, csírájában elfojtva összes aspirációinkat. Nem érezném szükségét semminek, és nem lennék képes semmilyen személyes moszdulatot tenni. Ezzel szemben a sötétség a keresés szükségességét hozza létre számomra.
Ha a sötétség egyszerűen eloszlana, akkor én visszatérnék megszokott, materialisztikus életemhez. Emiatt én kérem, hogy a sötétség megmaradjon. Ez nagyban segíti önzőségemet: semmi nem tölti ki, nyugtatja meg azt, hogy én továbbra is vágyjak a Fényre a sötétségből. Én meg akarom szerezni a Fény tulajdonságait, nem egyszerűen csak a Teremtőt akarom felfedezni, hanem meg akarom építeni az Ő képmását magamon belül.
Én magam támogatom a szűrőt, mely elválaszt minket a Teremtőtől: a Teremtő fokozatosan eltávolítja azt, de én azonnal kiegészítem a rejtettséget 1OO%-ra. Ezáltal egy sátortetőt építek, a „sátor tetejét”, nem akarván a Fényt közvetlenül elfogadni. Azáltal, hogy elutasítom azt, megszerzem az adakozás tulajdonságát, és a sötétségben úgy létezem, mintha az Fény lenne. Mivel önzőségem a sötétségben van, de adakozás iránti szándékom azt Fényként érzékeli.
hzs
