Az adakozás paradoxonja
A személynek arra kell aspirálnia, hogy azáltal elégítse ki magát, hogy másoknak okoz élvezetet, saját maga élvezetének megszerzése helyett. Én kielégítelek téged, érzem a te vágyadat, és hogy az hogy teljesül be, és ezáltal kapok magam beteljesülést. Én a te elégedettséged érzete által telek meg, aminek okán afelé igyekszem, hogy akkora mértékben okozzak neked élvezetet, amekkora mértékben az csak lehetséges, mint ahogy egy anya boldogságot érez gyermeke megetetése kapcsán.
Én nem vagyok hajlandó magamat közvetlenül kielégíteni, csakis felebarátomon keresztül. Ez nem arról szól mennyi ételt fogyasztott el korporeális testem, mindez lelkem kielégüléséről szól. A lelkem attól lesz boldog ha kielégíthet másokat, amikor én a Teremtőt teljesítem be. És akkor én hasonlóvá válok Hozzá, mivel Ő is a mi beteljesítésünket élvezi. Amennyiben mi képtelenek vagyunk azt az élvezetet elfogadni, mely Tőle származik, mi a Shechina szenvedésének érzetét okozzuk a Teremtőnek.
A Teremtő a mi beteljesülésünkből kapja élvezetét, mi csak annyit tehetünk, hogy “megengedjük” Neki, hogy boldogságot okozzon nekünk. El kell érjük azt az állapotot, amikor csakis erre vágyunk.
Mindez egy paradoxnak tűnik: hogyan lehetséges “adás által kielégülni”? És erre szolgál a szeretet: hogy mindannyiunkat összekapcsoljon. Amennyiben nincs szeretet közöttünk, akkor nem kaphatunk elégedettséget, élvezetet az adakozásból. Nekem érzékelnem kell felebarátom vágyait, amint azok fontosabbak saját vágyaimnál.
Egy anya számára kisbabájának érzései fontosabbak számára, mint sajátjai. Az anya gyermeke fájdalmait magán belül érzékeli. Ez a természetes szeretet. Ugyanilyen fajta szeretet kell létrehoznunk a Fény segítségével, azáltal, hogy megengedjük annak, hogy korrigáljon minket. Ennek eredményeképpen ugyanolyan vággyal rendelkezünk majd mint a Teremtő, és elérjük a spiritualitást.
Képzeljük el, hogy több milliárdnyi kisbabánk van, és rendelkezésünkre áll valami, amivel képesek vagyunk őket kielégíteni, mivel hozzájuthatunk a végtelen Fény csatornájához. Micsoda csodálatot leszünk képesek érzékelni, miközben érezzük a többi ember vágyait, és képesek vagyunk érezni beteljesülésüket, mintha az a miénk lenne! Mi magunkat 62O-szoros módon leszünk képesek megtölteni, mivel képesek voltunk a gyűlölet felett szeretetet építeni.
Azáltal, hogy beteljesítjük őket, mi 62O grammnyi élvezetet érzünk ahelyett az 1 grammnyi élvezet helyett melyet mindegyikőjük egyenként megkap. Én az ő lelküket magamhoz kötöm, és úgy érzékelem őket, mintha hozzám tartoznának.
hzs
