Az emberi lény kifejlesztése magunkon belül
“Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” ez az a mondat, mely meghatározza a kapcsolat teljes alapelvét a vágy és a Fény között, és a közös lélek korrekcióját. Annak érdekében, hogy a teremtmény képes legyen formák egyenlőségét elérni a Teremtővel, a Teremtő arra lett kényszerítve hogy a teremtmény darabokra törje, azt gyűlölethez vezesse, egy olyan állapotba mely homlokegyenest ellenkező a Teremtőjével.
Egy olyan állapot elérése, mely ellentétes a Teremtővel csak úgy lehetséges, hogy Ő megteremtett egy magához hasonló teremtményt, és utána megváltoztatta annak állapotát az ellentétes állapotra, hogy egy tökéletlen forma jöjjön létre a tökéletesből. Ennél fogva a teremtény lehetőséget kap arra, hogy elérhesse a Teremtővel való hasonlóságot önmaga által, egy tökéletlen állapotból megvizsgálva saját és a Teremtő tulajdonságait: mit is jelent tökéletesnek lenni, és hogyan is érheti valaki el ezt a tökéletességet.
A teremtmény keresi a megoldást, és ilyen módon eléri a Teremtő állapotát. A folyamat közben szabadságot kap hogy eldönthesse: a hasonlóság választása az egyetlen tökéletes állapot. Lehetetlen megérteni hogyan szabadulhat meg valaki saját természetétől. Azonban a Fény behatása alatt, mely Fény ellentétes természetünkkel, egy semleges tér jön létre vágyainkon belül, melyben még a Teremtő sincs jelen. És pontosan az a valami, ami ezen a semleges téren belül kifejlődik lesz teremtménynek nevezve.
Mi magunk építjük meg ezt a teremtményt, az emberi lényt, Ádámot, mely azt jelenti, hogy “hasonló”, azaz hasonló a Teremtőhöz.
hzs
