A tökéletesség nem tágít
Minden a Végtelenségből származik, a kezdeti állapotból, és annak érdekében, hogy teljes korrekciót érjünk el, teljesítenünk az összes feltételt mely fel van állítva. A Végtelenség állapotában a megszerzés vágya törthetetlen, az nem ad fel egy szikrányi összeolvadást, egységet vagy Teremtőhöz való hasonlóságot sem.
A Végtelenségben nincs vég, vagy határ, és egyetlen részlet sem létezhet a Teremtő számításain kívül. Ezért Végtelenség eme állapot neve. Az nem vonatkozik a helyre (vágy), a beteljesülés mértékére vagy minőségére, hanem a teremtett lény korlátok nélküli döntésétől függ, hogy az hozzáolvadjon a Teremtőhöz. Ennek megfelelően a felemelkedés spirituális szintjei a mi világunkból a Végtelenségig a „kompromisszum” szintjei, hogy mekkora mértékben utasítja a teremtett lény még mindig vissza azt, hogy az egyenlőség iránti precíz számításokat elvégezze.
A munka kezdeti fázisában a személy mindenre saját haszna prizmájának fényében tekint. Ez a személy természete, ilyen módon lett teremtve. Ez a periódus hosszadalmas, és előbb utóbb kétségbeesésbe vezet. Hasonlóan teljes történelme során az emberiség mindenfajta hullámain ment keresztül a nehéz életnek az élvezetek hajszolása közben, amíg a csalódások sorozata kritikus tömeghez nem érkezett. A fájdalmas tapasztalartokból tanulva, azaz mindazok keserű végeredményeit megízlelve mi kiszállunk a versenyből, mivel se nem hiszünk már abban, hogy az kielégülést hozhat, se nem érezzük azt.
Ezáltal lassanként elkezdjük megutálni az önző kielégülést annak keserű hatása miatt. A kétségbeeséstől hajtva új számításokat végzünk: az altruizmusban képesek leszünk majd beteljesülést érezni. Ez az ahogy a Fény által működtetve a Resimók (spirituális gének, emlékképek) sorozata, mely a Végtelenségből való leereszkedésünk kezdetétől fogva emelkedett elő, megvalósításra kerül.
Két vonal lép a képbe, a közvetlen vonal Felülről lefelé, és a fordított vonal alulról felfelé. Most az önmaga iránti haszon helyett a személy már az adakozásban való résztvétele alapján végez számításokat. Ennek eredményeképpen jutalma ugyancsak megváltozik. Azok ugyancsak nem a megszerzés iránti vágyakban mutatkoznak, hanem az adakozókban.
De mi is a különbség? Végül is mi a teremtett lények vagyunk, és beteljesülést kell éreznünk. Azonban annak érdekében hogy azt a Teremtőhöz hasonló módon érezzük, nekünk egyenlővé kell vállnunk Hozzá. Ezért van az, hogy mostantól mi most azon a képességünkön dolgozunk, hogy az élvezetet a cselekedettől magától kapjuk, és nem az adakozás végső eredményétől
hzs
