Dr. Michael Laitman

A csoport titka

Mi teljesen le vagyunk szakítva a spiritualitástól, az adakozás tulajdonságáról, de létezik számunkra a “gyakorló szimulátor” a csoport, mely az emberiség egy része mely hajlandó kölcsönös adakozásban létezni annak érdekében, hogy hasonlóvá váljon a Fénnyel. Ennél fogva magunkat kizárólag a csoport vonatkozásában kell megvizsgáljuk, és minnél inkább hajlandóak vagyunk a csoport számára adakozni, annál inkább megismerhetjük kik is vagyunk valójában.

Ez a munka helyes alapjaiban, mivel egy másik személy (akit én utálok, és annak érdekében adakozom számára, hogy valami saját haszonhoz jussak ennek eredményeképpen) helyettesítheti a Teremtőt, vagy a Fényt. Amennyiben mi megértjük, hogy az egyetlen esélyünk a Fény megközelítésére az a csoporton belüli adakozás cselekedetén keresztül lehetséges, akkor ez a cselekedet kiváltja a Reformáló Fényt, még akkor is ha a csoport önző.

Ennek a korrekciónak nincs szüksége szándékra (Mitzvot Lo Tzrichot Kavana) mivel a csoporton belüli adakozás cselekedete maga korrekcióhoz vezet annak a szabálynak megfelelően: “Mi megcselekedjük és meghalljuk” (Naaseh ve-Nishma). Azaz a személy cselekedetei alapján megszerzi a Bina tulajdonságát (Shmiya, Lishma).

Ennek eredményeképpen mi a továbbiakban nem vizsgálunk meg mindent a “keserű-édes” vizsgálata alapján, hanem ehelyett átváltunk az “igaz-hamis” vizsgálatára, mivel mi barátainkra már úgy akarunk tekinteni, mint akik már teljesen korrigálódtak, és hatalmasak, és a hibákat csak magunkban látjuk. Ezáltal a csoport a korrekció feltétele, mivel mi képesek vagyunk magunkat önzőségünkből teljesen kijavítani azáltal, hogy magunkat a csoporttal szemben vizsgáljuk meg: mekkora mértékben vagyunk egyenlőek a Fénnyel, a Teremtővel.

A Teremtő szándékosan törte össze edényünket, és bennünk azt okozta, hogy a törött edény részeit magunkon kívülinek, idegennek érezzük, hogy mi megtanulhassuk ezeket a részeket úgy kezelni, ahogy Ő hozzá viszonyulunk. Ő beültette az adakozás tulajdonságát, mely ellentétes a mi megszerzés iránti vágyunkkal, ezeken az idegen részeken belülre, és ezért utáljuk őket. A probléma az, hogy a személy kötelezve van arra, hogy azon környezetéhez viszonyítva vizsgálja meg magát, melyet ő képtelen önzősége miatt fontosnak tekinteni, de pontosan ez az, ami megmutatja nekünk a bennünk található önzőség mértékét.

Amikor az önzőséget felfedezzük magunkon belül, akkor a személynek nem szabad elszaladnia ettől az érzékeléstől, hanem inkább el kell köteleznie magát a korrekcióban a csoporton belüli cselekedeteken keresztül, és a tanuláson keresztül képzett imán (MAN-on) keresztül. Ebből az következik, hogy a csoporttal való kapcsolaton keresztül végzett munka által a személy kiváltja a Fényt, a Teremtőt mely azon belül van elrejtve, mely Teremtő megadta a személynek a csoportot mint saját helyettesét annak érdekében, hogy mi azt kérjük Tőle, hogy Ő korrigálja a csoporttal szembeni attitűdünket.

Ezáltal mi csak két rejtett spirituális szinttel szemben állunk: a csoporttal, mely némileg meg van jelenítve számunkra, és a Teremtővel, aki teljesen rejtve van. Amíg mi a csoporton belül dolgozunk, el kell rejtsük ellenérzésünket, és visszataszításunkat magunkban, és akkor a csoporton belül található Fény segítségével mi felfedezzük kapcsolatunkat. Ennek eredményeképpen én, a Teremtő, és a csoport egy egésszé válik, hogy az edény (Kli) és a Fény eggyé válhasson.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,696 seconds.