A korrekció lényege
Kérdés:
Ha az egész Tóra (Kabbala) csak a mások irányába mutatott szeretetről beszél, akkor miért kell korrigálnunk önmagunkat? Nem elég egyszerűen egy megfelelő hozzáállás egymás irányába? Miért kell bármi mással törődni?
Válasz:
Mi a legalacsonyabb, állati szinten létezünk; egyszerűen csak élünk és meghalunk (“állati” azt jelent “élő, mozgó” teremtmény). A mi feladatunk, bárhogyan is felemelkedni az ember szintjére, hasonlóvá válni a Teremtőhöz.
Azonban milyen módon emelkedek a 125 spirituális fokozaton át, hogy elérjem ezt az állapotot? Ebből a célból van egy speciális, rejtett erő: a Tóra, a Fény. Ha ez megérint bennünket, fejlődünk és emelkedünk az állati szintről, amit jelenleg úgy érzékelünk,hogy gyűlöljük egymást, az emberi szintre, egymás szeretetéhez, amely olyan, mintha mint a Teremtőt szeretnénk.
A kezdeti (1.) és a végső (125.) spirituális állapotok már létrejöttek; teljesen tiszta a számomra, mi vagyok ebben a pillanatban, és hogy mit kell elérnem. Ezért nincs megfontolási lehetőség a jelen pillanat feltételeiről, vagy a természetemről. Semmi sem függ tőlem, és minden, ami történik, már felvételre került a lelkem gyökerében. Egyszerűen csak koncentrálni kell arra, hogyan haladhatok és korrigálhatom önmagam.
Kevésbé kell fókuszálnom az állapotokra magukra, akár szidom magam, akár jól érzem magam, mert egy pillanat, több mint elég ezekre a váltásokra, amelyek után azonnal törekszem felfelé. Mi nem tudjuk korrigálni magunkat udvarias viselkedéssel, vagy jó modorral. Még a legkisebb fokozaton is, csak a szeretettel korrigáljuk magunkat, mivel különben, nincs kijavítás amely „parancsszóra” működne.
Ezért mondva van, hogy a Tóra fő törvénye és minden parancsolata maga a szeretet, és minden korrekciója a megszerzésre irányuló akarat bármely részének, nem más, mint ennek a szeretetnek egy kicsiny elérése. Nincs más, mint a szeretet, és gyűlölet: a törött vágyak önmaguknak akarnak megszerezni, és a korrigáltak adni akarnak.
kn