A csoport szelleme
Kérdés:
Mit jelen a más iránti önzetlen adakozás? Mit kell nekem a többiek felé adakoznom, az önző élvezeteken kívül?
Válaszom:
Semmilyen materiális dolgot nem kell nekem a másoknak adnom. A mi vágyainkban mi támogatást nyújtunk a másiknak, hogy ő ne feledkezzen el a Teremtőhöz való közeledéséről. Pontosan ez a mi adakozásunk. Mit képesek lelkek egymásnak adni, amikor külön vannak egymástól? Ők csak arra képesek, hogy felébresszék egymást, és hogy egymásnak erőt adjanak. Arra nincs szükség, hogy egymás zsebét, vagy hűtőszekrényét megtöltsük. Csakis a megfelelő egymással való kapcsolatokra van szükség, és a Felső Fény mindent kitölt majd ami szükséges.
Nyújtsunk a barátoknak energiát, résztvételt, és boldogságot a cél iránt, ez a mi feladatunk. Enélkül az elkötelezettség, és szellemiség nélkül nincsen csoport. A Teremtő úgy hozta azt létre, hogy mi egy helyen létezünk, azaz egy spirituális térben, a világ mindenfajta részéről származó barátok kollektív vágyán belül. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy rendelkezünk már csoporttal.
A csoport azzal az ígérettel kezdődik, hogy inspiráljuk egymást. Sőt mi több, mi nem külső cselekedetekről beszélünk, hanem belső vágyakról ahol mindannyian össze vagyunk egymással kapcsolva. Mindenki az úton található kollektív impulzust és önbizalmat átadja a többieknek, és ez az amit kölcsönös garanciának hívunk.
Amennyiben elveszítjük képességünket, hogy a többieket inspiráljuk az azt jelenti, hogy lyukat fúrunk a hajó falába. “És ha én fáradt vagyok, akkor pihenhetek?”. Amennyiben úgy teszel, akkor képtelen vagy inspirációt kapni a többiektől, és akkor lyukat fúrsz magad alatt a közös hajóban, és miattad mindenki más megfullad.
Vagy részt veszel a kölcsönös garanciában, vagy nem. Ez az ahogy erősítenünk kell csapatainkat. MIndenkinek, és minden egyes embernek látnia kell, hogyan függünk egymástól egyre nagyobb mértékben. Ez már gyakorlati munka: a személy megvizsgálja a csoporttal szembeni követelését a kapcsolat szempontjából minden egyes nap. Ez az az egymással való kapcsolatok pontja, mely alapzatául kell, hogy szolgáljon reményeinknek.
A hajó eléri majd végállomását, de mindaddig a mi feladatunk az, hogy vigyázzunk ne legyenek lyukak a falon, és biztosítsuk azt, hogy a cél elérésének bizonyossága, és a cél fontosságának tudata át van adva mindenki számára. Valóban, semmi sem fontosabb mint az egység, és az adakozás univerzális erejének – a Teremtőnek a Fénynek – a felfedezése – közöttünk.
hzs
