A valódi gonosz
Kérdés:
Mi jelképez a Teremtővel való összeolvadás?
Válaszom:
Az összeolvadás az egy erősebb korrekció, a formák, tulajdonságok azonosságán alapuló egyesülés. Nekünk nem kell megváltoztatnunk a megszerzés iránti vágy alapanyagát magát. Azonban ennek az alapanyagnak egy önző formája van, melyet “gonosznak” nevezünk a Teremtővel összehasonlítva.
A megszerzés iránti vágy önmagában nem tekintendő gonosznak, rossznak a Teremtővel szemben, mint ahogy a kövületi, növényi és állati részei a természetnek sem tekintendőek rossznak a Teremtővel szemben. És mindaddig amíg a személy nem kezdi el érezni, hogy ő ellentétes a Teremtővel, addig nem is tekintjük úgy, hogy rendelkezik a “gonosz hajlammal”.
Először is szükséges, hogy felismerjük, hogy a szándékunk, avagy “formánk” a vágyunk felett ellentétes a Teremtővel. Ha ez nem történt meg akkor a személynek nincs gonoszsága, ő egyszerűen ösztöneinek megfelelően cselekszik. A Kabbalában a gonoszt úgy definiáljuk, mint a Teremtővel ellentétes tulajdonságot, ahol a Teremtő Jó, aki csak Jót cselekszik, vagy a Fény. A személy csak akkor képes a gonoszt érzékelni amikor a jóság, a kapcsolat és szeretet tulajdonságai megjelennek számára, és ő képes magát a Teremtővel, azaz ezen pozitív tulajdonságokkal szemben látni.
Ezen a ponton a személy “emberré” válik, teljesen mindegy mennyire is rossz, vagy gonosz ez az “ember” abban a pillanatban. És mindez csak akkor történik meg amikor a Kabbala tudományát tanulmányozzuk. Ez előtt nincs semmi amit korrigálhatnánk a személyben, vagy a világ összes egoistájában. Mindez nem az a forma mely korrekcióra szorul.
Csakis a szakadék közöttem és a Teremtő között az mely korrekcióra szorul. Nekem át kell változtatnom azt a formát mely ellentétes a Teremtővel egy jó formára, mely hasonló Hozzá. És amikor én hasonlóvá, egyenlővé válok Vele kölcsönös adakozásban, akkor, ahogy írva van, mi elérjük azt a kapcsolatot melyet “összeolvadásnak” (Dvekut) nevezünk. Ez a belső munka (a gonosz, vagy a törés és annak korrekciójának felfedezése) kizárólag a Fény segítségével történik meg, és mindazt a Kabbala csoportos tanulása alatt vonjuk magunkra.
Egyik inkarnációjában (Gilgulim) a személy felfedezi hirtelen hogy mintha szívébe “lőttek volna”, elkezd egy szikrát érezni mely őt egy új, nem-materiális élet felé vonzza. Ő efölé az egyszerű földi létezés fölé akar emelkedni, és előbb utóbb elérkezik a csoporthoz és a tanuláshoz. Ahogy az idő halad elkezdi érezni mennyire hiányos is ő az adakozásban. Attól kezdve elkezdi érezni, hogy természete teljesen ellentétes a Teremtővel. Csak akkor mondhtajuk azt, hogy a “gonosz érzékelése” megjelent benne.
De az emberek általában azt hiszik, hogy a “gonosz” egyszerűen egy “rossz embert” jelent megszokott társadalmunkban, és nem pedig azt, hogy az a Teremtővel való egység ellen szól. A Kabbala nem korrigálja a földi gonoszt (azt hogy valaki nem segíti át az öreg nénit a zebrán, vagy hogy valaki nem ad pénzt a koldusnak). Ezt a gonoszt egyátalán nem vagyunk képesek korrigálni, mindaz csak tovább növekszik ameddig a spirituális gonoszt nem korrigáltuk.
hzs
