Ugrás és állj!
Nehézségeink vannak a Kabbalisták nyelvezetének megértésével. A nagyon tematikus értekezés el van rejtve előlünk, nem tudjuk pontosan, hogy mi a Fény és a Kli (edény),a Teremtő és a teremtmény, a spirituális világ vagy a korrekt és inkorrekt kapcsolat. Nem tudjuk összehasonlítani, mi van a szövegekben, és a valóságban, mert a spirituális valóság csak az adakozással érhető el, nem létezik az érzékelésünkbn, amely még mindig egoisztikus.
Ha betanuljuk a Kabbalisták szavait, akkor sem jutunk el a lényegük megértéséhez, azonban használjuk a kliséket, ahogy korábban megállapodtunk. Még ha el is érünk valamilyen megértést ebben, honnan tudhatjuk, hogy ez helyes? Mindezek után, a spirituális állapotok, ahogy azokról a Kabbala bölcsessége beszél, nem okoztak semmilyen érzékelést vagy benyomást még bennünk.
Mindaz, amit mi érzünk az egoisztikus vágyunkban, nincs összefüggésben a spiritualitással. A Kabbalista szövegek megértéséhez belsőleg át kell ugranunk a saját egoizmusunkon, leállítanunk ezt a belső repülést, és el kell kezdenünk feloldani a szavaik jelentését magunkban. Ezért át kell váltanunk a Kabbalisták szavait a szenzoros érzékelés birodalmába. A Végtelen Világban minden egyszerű: A Fény kitölti az edényt. (Kli)
Azonban a fejlődés alulról felfelé történő állapotaiban, amikor tanulmányozzuk a szövegeket, anélkül, hogy éreznénk őket, lehetetlen vizualizálni miről értekeznek, megérteni, vagy akár mechanikusan memorizálni ezeket, mivel mi nem mentünk keresztül azon, amit a Kabbalisták leírtak. Mint a tanulás egyik hatása, néhány elképzelés megmarad a memóriában, de mivel ebből hiányzik az érzés, belegabalyodunk és elveszítjük ezeket.
Ez folyatódik addig, ameddig képesek nem leszünk érezni a spirituális állapotokat, amiket leírtak fokozatról fokozatra, ameddig nem lesznek a minőségeink azonosak az adakozáséval. Ez kizárólag a barátokkal való munkán keresztül érhető el, mivel egymást szeretete elvezet a Teremtő szeretetéhez.
Ameddig az egoizmusban maradunk, fel kell fedeznünk benne először a gyűlöletünket, abban a sóvárgásban, amit a barátainkhoz való kapcsolódásban élünk meg. Ez után ezt korrigálnunk kell, addig, ameddig el nem érkezünk ahhoz a szeretethez, ami olyan, mint a híd, amely a gyűlölet szakadéka felett ível át. Ennek a korrekciónak köszönhetően, a szakadék Fénnyel lesz feltöltve.
kn
