Hogyan emelkedjünk fel magunk fölé lépve
Amennyiben elismerem, hogy az előttem megjelenő Univerzum rendszere valójában korrigáltabb annál amit én éppen látok, az azt jelenti én ahhoz értelem feletti hitben viszonyulok. Én megértem, hogy én nem látom a valóság igazi állapotát, mivel egyenlőre a valóság az, amit a vágyamon belül, egy törött edényen belül érzékelek. És valóban, “A döntőbírónak csak az áll rendelkezésére, amit saját szemével lát”, és én egyenlőre egy törött világot látok. Annak érdekében, hogy előre léphessek, nekem efölé a “döntőbíró” fölé kell emelkedjek. Szóval ki is az én döntőbíróm? Ez a csoport.
Mindez azt jelenti, hogy rajtam kívül van még egy döntőbíró – a környezet véleménye. Ha miután én leelenőriztem magamat én elfogadom a csoport véleményét, az azt jelenti, hogy elfogadom ezt a helyzetet még akkor is ha valójában azt nem látom. Amit én valóban látok az amit szemeim valójában látnak. És két vélemény nem létezhet párhuzamosan egymással egyidőben. Csak az egyik, vagy a másik létezhet. Nem nézhetünk két szemmel két különböző szemüvegen keresztül ugyanazt látva. Mi látjuk azt hogy a képek különböznek! Azonban megértjük azt, hogy a környezet véleménye fejlettebb mivel az önző természetünk ellenében megy.
Ezáltal mi folyamatosan azáltal haladunk előre, hogy elfogadjuk a csoport véleményét a magunkéval szemben. Mi felemelkedünk ahhoz a véleményhez és elfogadjuk magunkévá, és utána azt megint kicseréljük a csoport véleményére, és így tovább. Ez a módja annak ahogy egyre magasabbra emelkedünk, ahogy az írva van: “Az ami ma a csoport, az én vagyok holnap”.
hzs
