Szándékon keresztül élni
A Teremtő problémákat, nehézségeket küld nekünk és mindeféle kellemetlen dolgokat, miközben nekünk nekünk ki kell válogatnunk a jó szándékot és apai szeretetet melyeket ezen dolgok magukban tartalmaznak. A Teremtő az Jó és csak Jót cselekszik, mind a jókkal és a rosszakkal.
Ő nem oszt minket jókra, rosszakra mivel Ő maga teremtett meg minket ilyen módon. Azonban mindegyikőnk a Teremtő velünk való bánásmódját a maga módján érzékeli. Teljesen mindegy mi is történik velünk életünkben, nekünk fel kell építenünk attitűdünket Vele kapcsolatban arra válaszul, hogy “Minden a Teremtőtől származik, aki Jó és aki csak Jót cselekszik”, és minden Tőle jön, mivel “Nincsen más Rajta kívül”. A személynek fölé kell emelkednie “édes-keserű” érzékelésén, az “igaz-hamis” érzékelésébe.
Az igazság az, hogy minden, beleértve az édes-keserű is egyetlen Erőtől származik, és mindaz az én javamat szolgálja, az igazság érdekében. Az édes-keserű érzések azért lettek nekem adva, hogy én képes legyek az igazságra irányulni a keserű érzete felett.
Ez az ahogy mi megtanuljuk a Felső Erő iránti aspirációt, hogy megértsük azt, hogy azt saját tulajdonságainkon belül érezzük, és hogy érezzük Az hogyan viszonyul hozzánk, mit hoz nekünk, és hogy ez az Erő mit is akar tőlünk. A válasz az, hogy azt akarja rendelkezzünk az értelem feletti hittel, legyünk lojálisak, és képesek legyünk adakozni mindenfajta megszerzés, és mindenfajta érzések felett. Végül is azt követeli tőlünk, hogy mi az “édes-keserű” érzékelése fölé emelkedjünk az “igaz-hamis” szándékába.
Akkor mi felismerjük ezt az Erőt, és elkezdjük megérteni annak célját: azt akarja, hogy mi mindenhez egyedül szándékunkon keresztül viszonyuljunk, érzéseink helyett. Ez az ahogy mi felfedezünk egy új érzékszervet – a Visszavert Fényt, a Hasszadim Fényét, az értelem feletti hitet. Ebben az érzékszervben mi elkezdjük felismerni a Teremtőt, aki küldi nekünk összes érzéseinket és helyzeteinket, miközben nekünk azok fölé kell emelkedjünk, ahogy az Ő iránti attitűdünket építjük ki érzéseink felett.
Nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy összes munkánk az önzőség felett történik, azon érzések felett, melyeket a Teremtő készít számunkra önző vágyunkon belül. Mindez csakis annak érdekében szükséges, hogy kifejleszthessük az adakozás iránti szándékunkat, az “igazságot” jobban és jobban. Mi ezen a szándékon keresztül élünk majd, és azon belül érezzük majd az élvezetet, ahogy mindenre magunkon kívül aspirálunk majd, a felebarát és a Teremtő iránti adakozás irányában.
hzs
