A szégyen egy előnyös minőség
A Teremtő elültette bennünk a “ szégyen” speciális minőségét, mint a növekedés eszközét. Ha felismerem, hogy megszerző vagyok a mások irányába, és „szégyenkezést” érzek, mivel ez fájdalmat okoz nekem, és a személyiségem érzékelésének. Valóban, a Teremtő teremtett minket, a Fény által, és mi ettől a nagyon magas forrástól ereszkedtünk le, ahol még éreztük, hogy mint megszerzők ellentétesek vagyunk azzal. Ezért megalázottnak érezzük magunkat.
Csak a bestia nem érez szégyent. Egy kutya az eldobott ételt is megeszi, minden feszengés nélkül. Ha valamit valakinek odadobunk, az érzése ezzel kapcsolatban kizárólag a létezési állapota determinálódik.
Ha haldoklik az éhezés miatt, és az evéssel megmentheti az életét, ez azt jelenti, az emberi szintről leereszkedik az állati szintre, és többé nem érez szégyent. Ebben az esetben a személyt vagy nem érdekli a szégyen, vagy a fájdalom ebben a pillanatban, vagy ha olyan környezetben nőtt fel, ahol a megszerzés a természetes. Azonban ha valaki megpróbál „egy csontot dobni” valakinek, aki büszke és van integritása, ezt sértésnek fogja érezni.
A Teremtő szándékosan készítette ezt az utat a számunkra, hogy érezhessük, mennyire megvetendő és alacsonyrendű a Teremtő vágya mellett, ami az adakozás, és ez a megkülönböztetés erőt ad az emelkedéshez.
kn
