Készen kell álljunk amennyire csak lehetséges
A kongresszus célját és hangulatát úgy kell beállítsuk mint: “a Sínai hegy lábánál állva”. Mi annak érdekében gyűlünk össze hogy egységre lépjünk. Nem csak azért hogy tiszteletet mutassunk a Zohár Könyvének, vagy bármi más okból, hanem ehelyett, hogy megvalósítsuk egységünket egy olyan szinten, ahol felfedezzük a Felső Erőt.
Ezen a kongresszuson mi magunkra veszünk egy olyan kötelezettséget, mely ijesztő számunkra. Maradjon meg ez a félelem. Ne azért jöjjünk, hogy jól érezzük magunkat egymással, vagy hogy könnyes szemmel összeölelkezzünk egy 3 napos pikniken. Ehelyett mi azért gyűlünk össze, hogy végrehajtsunk egy nagyon fontos munkát, mely hatalmas lehetőséget ad nekünk. Nekünk rettenetes szükségünk van erre, és “fel kell pörgessük magunkat” ennek érdekében. A legfontosabb az, hogy előre magunkra vesszük ezt a kötelezettséget, hogy kölcsönös garanciát nyújtsunk egymásnak.
Ez hasonló ahhoz, ahogy a lézer van felkészítve a felhasználásra, azzal, hogy fel van pörgetve. Aktív folyamatok történnek a munkaterületén belül, és az illumináció fokozatosan növekszik, és megsokszorozódik, ameddig egy nagyon erős, fókuszált sugárral kitör,
Ez az ahogy mi is “felpörgetjük magunkat” ma a “támadásra”. Mi nem adunk fel semmit. Teljesen mindegy mi is történik, mi támadásra készülünk. Rendelkezünk minden szükséges erővel ehhez, és rendelkezésünkre áll a teljes felkészülési bázis.
Amennyiben mi mégis megállítjuk ezt a folyamatot, akkor a dolgok csak rosszabbá, és nehezebbé válnak. Az összes probléma és szenvedés azáltal történik, hogy hátrányba kerülünk, azáltal, hogy nem gyorsítjuk fel az időt és egyszerűen azt engedve, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy akarnak.
Másrészt amennyiben sikeresek leszünk, akkor új erők csatlakoznak majd hirtelen hozzánk, és új eszközöket találunk majd hogy elérjük az egységet egymással. Ennél fogva a kongresszusig megmaradó teljes időszakban a felkészülésre kell koncentrálnunk. Magunk mögött kell hagyjuk összes félelmünket azon az egy félelmen kívül mely felelőssé tesz minket, hasonlóan az elnyomhatatlan aggodalomhoz, melyet az anya érez gyermeke iránt.
hzs
