Mi lesz, ha a spirituális intravénás infúzió nem működik?
Itt az ideje, hogy megértsük vesztünkbe rohanunk. Mindenki azon a lyukon ül, melyet a közös hajó oldalába fúrt és alig bírjuk a lyukat letakarni. Minden egyes pillanatban itt, vagy ott egy új szivárgás nyílik meg, és bármit is próbálunk, csak tovább süllyedünk.
Semmi esélyünk, hogy ilyen módon haladjunk tovább a célunk felé. Meg kell hogy értsem hogy én a többiektől függök, és valahogy el kell képzeljem ezt a függőséget. Amennyiben én nem próbálom meg ezt a képet kozmetikázni, az szörnyen néz ki, de pontosan ez az ami engem előre lépésre késztet. Az “Egyiptomból val kimenekülés” lényegében attól függ, mennyire fedezzük fel az egymástól való totális függőségünket. Nem maradhatunk meg önzőségünkben többé.
Végül is mindenki a többiek számára szolgáló intravénás infúzió csövét tartja a kezében, és nem akarja azt megnyitni. Ezért van az hogy mindenki csak egy apró ragyogáson (Kista de Hayuta) tengeti az életét, egy valós élet reményében.
Az életem forog kockán! Azon a rövidke létezésen kívül amely ebben a világban lassan kialszik semmim sincsen, ameddig rá nem tudom venni barátaimat, hogy nyissák ki az infúziót. Egyszerűen szükségem van a gyógyító infúzióra, a Fényre mely keresztül folyik lelkemem, és megadja nekem a spirituális élet érzetét.
Azonban barátaim nem engedik a Fényt folyni. Mit tehetek akkor? Fel kell ébresztenem őket, és arra kell inspirálnom őket, hogy nyissák meg a csatornákat. Amennyiben sikeres vagyok életben maradok, ha nem vagyok sikeres meghalok. És ez az amit közösen meg kell tennünk.
hzs
