Van valami amit nem tudunk elrejteni
Kérdés:
Amennyiben a személy kizuhan a közös körből, az nem töri meg a barátok egységét?
Válaszom:
Egyenlőre még mindig nem látom, hogy az emberek cselekedetei azt mutatnák, hogy az egység létrejött volna…Nyilvánvaló alapelvek vannak ezzel kapcsolatban.
Először is: Vajon a személy állandóan azért aggódik-e hogy megerősítse a csoportot? Aggódik-e a barátai szándéka felöl? Azt akarja-e hogy barátai felemelkedésben legyenek, és hogy érezzék az önbizalmat a cél elérése érdekében? Kűzd-e a személy magával ezzel kapcsolatban?
Másodsorban: Képes-e ő valójában felemelni barátai hangulatát? Megadja-e nekik valójában a cél elérése irányában az önbizalmat és a megvalósítást?
Ez elmondható egy személyről hogy ő mindezt nem csak akkor teszi meg amikor jól érzi magát, hanem minden állapotában, még akkor is amikor fáradt, vagy semmi ereje sincsen. Amikor látja saját erőtlenségét, ő a csoporthoz fordul ismét és megpróbál tőlük erőt kapni.
A probléma nem az, hogy rosszul érzi magát, és fel akarja emelni saját hangulatát, hanem az ha ez a rossz hangulat nem teszi lehetővé számára hogy megerősítse a csoportot, és végrehajtsa az egységet. Ennél fogva még akkor is amikor nincs ereje ő a barátokhoz fordul, de nem saját érdekében, hanem mivel bántja az, hogy ő nem képes barátait jelenlegi állapotában szolgálni.
Vannak más még nyilvánvalóbb jelek ugyancsak: Menniyre aggódik annak érdekében, hogy a csoport a legkényelmesebb tanulási környezettel rendelkezzen, és az összes dolgok események úgy legyenek megszervezve, hogy a többiek könnyebben és gyorsabban haladhassanak a spirituális úton? Vajon szíve mélyéről aggódik-e ennek érdekében, vagy csak a saját feladata szempontjából törődik mindezzel?
Ez az amit nem vagyunk képesek elrejteni. Ezáltal képesek vagyunk megmondani mennyire fontos a csoport és a cél a személy számára.
hzs
