Dr. Michael Laitman

Jöttem, láttam, határoztam

A Teremtő elviszi a személyt egy bizonyos helyre és azt mondja: “Vedd ezt” . A személynek el kell fogadnia ezt a helyet és ellenőriznie kell: milyen emberek vannak ott, mi a céljuk, és milyen forrásból tanulnak?  Ellenőtizzük agyunkkal és érzésünkkel, a saját fogalmaink szerint.

A személy leellenőrzi mindezt “érkezéskor” és akkor döntést kell hoznia: Marad vagy nem? E szilárd döntés nélkül nem tud tettekbe fogni és nem tud haladni.

Arról a belső körrő beszélünk, amit a Kabbala “hatszázezernek” nevez, ez a mag. A személynek világosan éreznie kell, hogy elfogadta s belép a szellemi környezetbe. Ezért a kabbalista csoportok mindig kötnek egy egyességet, egy szerződést és van egy lista a társakról, akik be akartak lépni a csoportba és elfogadta őket a csoport.

Mit jelent a “környezet részének lenni”. A Lélek kijavítása teljes elkötelezettséet kiíván. Írva van: Az ember adja el akár a háztető cserepeit.” Vagyis a lelkiségért az ember “adjon el” mindent, ami az életében túl van a legelemibb szükségleteken.  Akárhogy nő a megértése, az ember mindig följebb akar jutni.

Ezért megegyezésre lép a társaival, és megígérik egymásnak, hogy támogatják és erősítik egymást teljes erővel, hogy az egységük feljebb vigye őket.

Minél hamarabb hozza meg ezt a döntést az ember, annál gyorsabban fejlődhet. És fordítva. Minél tovább halasztja a döntését, hogy elköteleződik, annál tovább toporoghat egy helyben. Ha meghozta a döntést, akkor már csak végre kell hajtania.

kgy

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,724 seconds.