Valóság, vagy élet képek között?
A Zohár, Tazria fejezet (Amikor a Nő Szül): Az összes világok, mind a Felső és alsó, az emberen belül van. Minden ami a világban meg lett teremtve csakis az ember számára lett megteremtve.
Mi mindent magunkon belül érzékelünk, és nem érzünk semmit magunkon kívül. Mi nem tudjuk hol vagyunk. Mi valamilyen mozin belül vagyunk, melyet bennünk játszanak mint valamilyen filmszalagot, és ez az ahogy a világot érzékeljük.
Mi nem vagyunk képesek kilépni ebből a moziból és bármit is érezni “azon kívül”. Mi nem vagyunk képesek megérteni mi a valódi valóság, és hogy az milyennek tűnik kívülről, oldalról objektív módon.
Báál HaSzulam elmagyarázza a “Zohár Könyvének Előszavában”, hogy mi a valóságot magunkon belül érzékeljük. Létezik egy vetítő készülék az agyunk hátulsó részében, mely kivetít mindent “kívülre” amit mi belül érzékelünk. Ezért van az, hogy én “látok” valamit magamon kívül.
És akkor én ezeket a tárgyakat kezembe veszem, megeszem, megiszom őket, cselekszem velük és mozgok körülöttük. Én olyan képek között mozgok, élek, melyeket magamon belül hoztam létre, de nekem úgy tűnnek mintha kívül léteznének.
Ezért van az, hogy mostani világunkat elképzelt világnak hívjuk, vagy kitaláltnak. Én vagyok az aki annak formát ad. Amennyiben én megváltozom, akkor a valóság képe, melyet én érzékelek, és látok magam körül ugyancsak megváltozik. Sőt mi több ez a valóság élő. Ez nem egy rajz egy papírdarabon, vagy valami ami csak az elképzelésemben létezik, mivel ez a masina, gépezet melyet úgy hívunk, hogy “én”, létrehozza ezt az élő valóságot előttem magától.
Amennyiben én képes vagyok az én belső filmemet nem egy önző vetítőn keresztül nézni, “magamon belül”, hanem egy altruisztikus vetítőn keresztül nézni “másokért, tőlem távolodó irányban”, akkor én elkezdem látni azt ami most kívül történik magamon belül. Akkor mindent magamon belül látok majd, a valódi valóságban (vágyban).
hzs
