Az Árvut a Fény
Kérdés:
A javító Fény a csoport iránytűje, vagy az egység?
Válasz:
Az egység nem lehet iránytű, mert még nem értük el. Az iránytű ahhoz a ponthoz vezet, amit keresek. A cél az egyesítési pont, amit még el kell érni. Tehát minden amit a jelen pillanatban csinálok, a környezet, a csoport, az erőfeszítések, a társak hatása rám, ahogy megkapom tőlük a cél fontosságát és hogy milyen kicsi vagyok ebben; mindezt azért tesszük, hogy aztán olvashassuk a Zohárt és megérezzük, s megértsük, ahogy igaz és felemelő és szellemiségi állapotokat ír le, amiket érezhetünk és elérhetünk.
Most meg van engedve, hogy elfelejtsük, hogy a Fény a kapni-akarás Kelyhében (a vágyban) egy alakzat. Tanulunk, érezünk, és megvitatjuk az anyagot és az anyagba öltöző formát. Az anyag a közös vágyunk a kapásra, amit egyesítenünk kell és kapcsolati formába öltöztetni s ezt hívják Árvutnak, kölcsönös biztosítéknak.
Az Árvut magában, ha megvalósul, Fény lesz. Hiszen mindig csak arról a formáról alakzatról beszélünk, amely jellemzi a kapni-akarást /a vágyat, hordozó Kli-t/. Nem tudom, önmagában mi a fény és az elektromosság, de tudom, hogy milyen jelenség ez az anyagban kialakulva.
Tehát csak az anyagban kialakuló forma érdekel. Ez a Teremtő (Adó) alakja (Bó-Ré, Jöjj-lásd), a Fény különféle alakzatait, vagy a Körülölelő Fényt (Mákif) vagy a belsőt, a pontokat, az ízeket (“Nekudot” “Taamim” ).
Végülis meg kell győznöm magam, hogy nincs semmi, csak a vágyaink a megfelelő formában összekapcsolva és ezt hívjuk Fény-nek, mert megvilágít.
