Amikor a világ egy pontba zsugorodik
Kérdés:
Miért hasonlítjuk a kölcsönös garanciához való felemelkedést egy olyan keskeny nyíláshoz amelyet nekünk még meg kell találnunk? A barátokba való befektetés nem azt jelenti, hogy letörünk minden korlátot, és falat, és mindent beleadunk, ahelyett, hogy csak egyetlen pontot találnánk?
Válaszom:
A két világ közötti átjáró az mindig keskeny. Az olyan mint a születés, mint amikor az anyaméhből kijövünk a világba. Ez olyan, mintha mi a balszerencsék szorosán mennénk keresztül a „születési görcsök” hatására. Mindez valójában az a kicsiny pont, melyet mi szélesítünk ki, azt keskeny átjáróvá szélesítve.
Emellett a kölcsönös garancia az a gondolatok, vágyak, szenvedélyek, szándékok és a személy céljainak extrém erőteljes összehúzódásai, görcsei, amikor a személy hirtelen azt látja, hogy azok mind egyesülnek, felfedve a felebaráttól való függőséget. Pontosan a felebaráttól, és nem a baráttól való függőséget. Mnden összezsugorodik, és egyetlen egésszé válik. Ez a pont felfedi a belépést a Végtelen Világba számunkra, de nekünk azon együtt kell áthaladnunk.
hzs
