Dr. Michael Laitman

Halljad meg a tanárt

Kérdés:

Hogyan kell egy csoportnak, mely a kölcsönös garanciára inspirál a tanárhoz viszonyulnia? Végül is a tanár az, aki minket a lelkek általános rendszeréhez kapcsol.

Válaszom:

A tanár az egy mentor, egy útmutató, őt Rav-nak nevezzük, mely “nagy”-ot jelent. Általában minden egyes barátomhoz úgy kell viszonyuljak, mint “Rav”, a Teremtő ugyancsak “Rav”, természetesen, hiszen Ő nagy.

Ugyanez igaz a mentorral kapcsolatban is. Milyen értelemben nagyok ők? Amennyiben a személy nem emeli fel a Teremtő, a barát és a mentor fontosságát a saját szemében, akkor nem képes hozzájuk kapcsolódni, vagy tőlük bármit is megkapni. Nem képes akkor meghajolni előttük, és csak egy kicsi képes a nagytól tanulni.

Természetesen mi a tanárt “nagy”-nak kell érzékeljük. Hogyha ő nagyobb mint én, az azt jelenti, hogy ő bármit is mond az fontosabb, mint amit én jelenleg gondolok. Fontos, hogy a korrekció módszerét egy olyan mentor tanítja, aki elérkezett az út végére, és tapasztalatból beszél. Ki mástól lennék képes tanulni ha ugyanazt az utat akarom követni?

Ezért van az, hogy meghajtom a fejemet, és elfogadom a módszert a tanártól, elfogadom tanácsát értelem felett. Egyébként én tovább vándorolnék, képtelen lévén az utat megtalálni.. A spirituális út nem látható, és ennél fogva a személynek inkább a tanárra kell támaszkodnia mint a könyvekre, melyeket mindenki másképp értelmez, saját logikájára alapozva.

Igazából a tanárt is mindenki másképpen hallja, de a csoportban végzett közös munka megnöveli az esélyét, hogy a tanár szavai belülre szivárogjanak. Persze garancia nincs erre, de mindez lehetséges. Ennél fogva nekem teljesen le kell nulláznom Egómat a tanár előtt, egyébként nem lennék képes semmit meghallani, és nincsen más valódi forrás. Amelynek a mértéke, az maga a megvalósítás.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,344 seconds.